Századok – 1938

Értekezések - IVÁNKA ENDRE: Két magyarországi plébániai könyvtár a XV. században - 320

KÉT XV. SZ.-I PLÉBÁNIAI KÖNYVTÁR 333 Ezekből a megállapításokból természetesen csak a legnagyobb óvatossággal lehet általános következtetéseket levonni. Mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy az ilyen elszigetelt adat, mint ez a két könyvtárjegyzék, részleges bepillantást enged ugyan a kor kulturális viszonyaiba, de nem ad teljes áttekintést. Hogy az ilyen adat alapján általános képet rajzolhatunk-e az egész korszak műveltségi állapotáról vagy sem, azt csak akkor dönthetjük el, ha megbizonyosodtunk arról, hogy ez az adat igazán tipikusnak tekinthető az egész korszakra nézve. Itt legelőször azzal a körülménnyel kell számolnunk, hogy mind a két adat németnyelvű városból származik, amiből az következhetnék, hogy a belőlük nyert megállapításokat nem lehet változás nélkül a magyarlakta területekre is kiterjeszteni. Ez a megfontolás helytálló lenne, ha autochthon, népi kulturális jelenségről volna szó, vagy legalább olyan jelenségről, mely a speciális német városi viszonyokhoz van kötve. A mi esetünkben azonban a külföldi egyetemek kulturális hatásáról van szó, mely mindenütt érvényesülhetett, ahol tudományos érdeklődésű papság volt és egy nagyobb lélekszámmal rendelkező plébánia módot nyújtott egy plébániai könyvtár létesítéséhez. Hogy ilyen könyvtárak, mint a nagyszebeni és a selmeci, csak a németnyelvű városokban voltak, azt csak akkor lehetne állítani, ha a prágai, a krakkói és a bécsi egyetem magyarországi hallgatói között csak németnyelvű városok fiai lennének, nem pedig magyarnyelvű, magyarlakta területekről származó hallgatók is.1 De ilyenek vannak, mégpedig nagyszámban, s így tán joggal feltehetjük, hogy Pécsett, Esztergomban és hasonló helyeken ugyanolyan plébániai könyvtárak létesültek ebben az időben, mint a német városokban. Hogy csak az erdélyi és a felvidéki német városok könyvtárairól maradtak emlékek, a magyarlakta területekről (tudtunkkal) nem, azt csak azzal lehet megmagyarázni, hogy ezek a német városok az országnak azon részében vannak, melyet a törökök pusztítása megkímélt. Ebből a szempontból tehát jogosan általánosíthatjuk azokat a megállapításokat, melyeket a két könyvtár anyagának művelődéstörténeti elemzése alapján tettünk. 1 Kivéve talán a selmeci könyvtár jegyzék végén előforduló németnyelvű ájtatossági könyveket, melyek terjesztése nem az egyetemi tanulmányok útján történt ; jellemző azonban, hogy éppen ezek a művek, mint Seuse Horologium Sapient iae-j a, a magyar kódexirodalomban is szerepelnek (lásd a selmeci könyvtárjegyzék 31. számához tett megjegyzést).