Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
32 SZABÓ ISTVÁN. recipiant". A főpapok és egyházi férfiak is először az egyházi tizedet, ez után „similiter nonam partem omnium frugum suarum et vinorum suorum exigant". Azoknak birtokain pedig, akik ,,in exactione predicta" másként járnak el és a rendelkezéseknek nem tesznek eleget, a király a saját hasznára maga fogja a kilencedet beszedetni „sine diminutione et relaxatione aliqua". „Hogy ezáltal — végződik — méltóságunk gyarapodjék és maguk az országlakosok nekünk annál hívebben szolgálhassanak." Ezt a törvényt sokáig úgy volt szokás tekinteni, mint „újabb nagyon súlyos terhet", mely „a földesúr bevételeit akarta fokozni",1 pedig benne az első tekintetre is nem a jobbágy fizetési, hanem a földesúr beszedési kötelességén van a súly. Érthetetlenné is vált a törvény ez elmélet számára, hiszen ha a földesúr jövedelmét óhajtotta fokozni, miért kellett beszedésére szankcióval is kényszeríteni őt ? A magyar jobbágyság történetének írója, akinek munkájából idéztük e fenti szavakat, látva elmélete és a törvény tendenciája között az ellenmondást, maga is csodálkozott : „hogy Nagy Lajos honnan vette, miért honosította meg, az gazdaságtörténetünk leghomályosabb pontjai közé tartozik".2 Az ahisztorikus felfogással szemben Hóman már figyelmeztetett, hogy „tévedés volna e törvényben jobbágyellenes irányzatot, a kilencedben a földesurak javára szolgáló új és nehéz adóterhet keresnünk". Hóman szerint a törvénnyel Lajos annak akarta útját vágni, hogy a kisebb vagyonú nemesség birtokairól a kapzsi nagyurak „enyhébb terhek ígéretével magukhoz csábítsák a jobbágyszolgáltatásokra sokkal inkább ráutalt s azok elvesztése esetén katonai kötelezettségeinek teljesítésére is képtelenné váló köznemesek és a királyi uradalom jobbágyait". Megállapítja egyúttal, hogy a kilenced egységes megállapítása és behajtásának szigorú szankciója „a szolgaeredetű jobbágyok szempontjából korábbi kizsákmányolásuknak megszüntetését, a földesurak önkényes adóztatásainak törvényes megszüntetését jelentette".3 Jobbágy csábítások azonban mindig voltak. Ami 1351-ben oly időszerűvé tette velük szemben a fellépést, hogy a jobbágyszolgáltatások egységesítését törvényben mondták ki, nyilvánvalóan a szabad költözés birtokában levő jobbágyságnak a pestis miatt történt nagy megfogyat-1 Acsádv I. : A magyar jobbágyság története (Budapest 1908) 135. 1.' 2 U. o. 135. 1. 3 Hóman B. és Szekfű Gy.: Magyar történet II. 280—281. 1. (A 3. kiadást idézzük később is.)
