Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 33 kozása volt. A törvény jelentését ugyanis a kilencednek mint földesúri jobbágytartozásnak egységessé tételében és kötelező beszedésében, ez egységesítés és kötelező beszedés célját pedig a nagy halál után általánosan megindult elvándorlásnak s ez elvándorlás kedvezőbb szolgáltatási feltételekkel való elősegítésének megállításában kell keresni. Kilencedtörvényünk tehát indokában és céljában az angol „Statute of Labourers"-hez és a többi különféle szabályokhoz sorakozik, melyeket ez években mindenfelé kibocsátottak. Láttuk, hogy ezek általában a munkakényszer kimondásával és a parasztok és munkások bérének egységes megállapításával1 óhajtották a társadalmi és gazdasági válságot leküzdeni s hogy ez egységes bérek a földesúrra és mesterre is kötelezők voltak, nehogy kedvezőbb feltételek nyújtásával más földesúr és mester munkaerőit magához vonja. Az egységes kilenced a még jobbágyszolgáltatásrendszerben élő s nagyobb városi ipari munkássággal nem rendelkező, így a munkakényszer kimondására rá nem utalt Magyarországon ugyanazt a célt szolgálja : kizárni azt, hogy a földesurak a jobbágyokat kedvezőbb feltételek biztosításával egymástól elvonják. S miként az angol „Statute" és más szabályok2 szankcióval fenyegették meg a szabály áthágásával mégis kedvezőbb feltételt nyújtó munkaadót, akként a magyar kilencedtörvény is szankciót ír elő : ha valamelyik földesúr nem szedné be az egységes kilencedet, a király a maga számára fogja beszedetni.3 1 A „Statute" záradéka (1351) már kifejezetten tiltja, hogy a munkás, kézműves vagy szolga egyik county-ból a másikba vándoroljon. (Putnam i. m. App. 17. 1.) Creighton a törvény alapcélzatát az elvándorlás meggátlásában látja. (I. m. 182—183. 1.) Az országból való kivándorlást a pestis pusztítására való hivatkozással egy királyi rendelet már 1349. dec. 1-én megtiltotta. (Creighton i. m. 180. 1.) 2 Pl. Raguzában a napszámos. 1 ,,iperperi"-t fizet, ha az 1349-ben megszabott bérnél magasabb bért fogad el, a földesúr pedig 2 iperperit, ha többet ad (Mon. spect. hist. slav. merid. XIII., Zagrabiae 1882, 28. 1.) ; Albert osztrák herceg 1352. febr. 5-én kibocsátott rendelete szerint az, aki a rendeletben megállapított bérnél többet kínál, 5 pfennig büntetést fizet, de büntetik a többet követelő munkást is (Lechner i. m. 77. 1.) ; Tirolban az említett 1352. évi rendelkezés szerint a többet kínáló munkáltató „zehn phundt Perner"-t fizet, a munkás csak ötöt. (U. o. 149. 1.) 3 Nem óhajtjuk itt vizsgálni, hogy a kilencedben egységesített jobbágyszolgáltatás hogy aránylik a korábbi jobbágy terhekhez, de az látszik valószínűnek, hogy a kilenced a pestis előtt fennállott jobbágy tehernek általában megfelelt. Ezt állapítja meg Hóman is (i. m. II. 280. 1.) s ezt a megállapítást támogatják az idézett külföldi szabályok is, amelyek szintén a nagy halál Századok 1938, I—III. 3