Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
28 SZABÓ ISTVÁN. idézett elő, annál is inkább, mert ha a vész nem is kímélte egyik társadalmi osztályt sem, a források szerint a műveletlenebb és védekezésre képtelenebb alsó osztályokat különösen nagy mértékben sújtotta.1 Hangsúlyozzák a kis falvakban szinte magára maradtan élő parasztság reménytelen halálküzdelmét is s megrázóan festik le a falvak kihaltát. A szerencsétlen parasztok — írja Sismondi —, akik a vidéken szétszórt házakban laktak, orvosi tanács reménye és házi kezelés nélkül meghaltak az utakon, a mezőn vagy házaikban, nem mint az ember, hanem mint az állat. Minden dolgaikat félretették, a termést nem takarították be. Az állatok gazdátlanul kóboroltak s nem volt, aki összegyűjtse azokat.2 A falvak kihalásáról némely források számadatokat is hagytak reánk. Az angol Hunstantonban például meghalt mind a 172 paraszt és pedig 74 anélkül, hogy telkén fiutódot hagyott volna, 19 pedig egyáltalában utód nélkül.3 A mainzi érsekség egyik oklevele még 1372-ben is arra utal, hogy mivel a pestis sok földművest, jobbágyot és részesmunkást elvitt, „agricultores hodie paucissimi sunt et rari", ez okból sok szántóföld műveletlenül marad és pusztán áll.4 A pusztulást a kultúrtáj elvadulása követte, a szántóföldeket újból erdők nőtték be. Az üres paraszttelkek tömegesen estek uraik kezére vissza s ezek, hogy a puszta telkekre embereket szerezzenek, messzemenő kedvezményeket adtak. Drágaság köszöntött be, a munkabér rendkívül felszökött, két-háromszorosa, sőt négy-ötszöröse is lett a nagy halál előtt fizetettnek ; nyomasztó munkáshiány mutatkozott mindenfelé s a munkások követelőzők, „ravaszok és alattomosok" lettek. Sok helyen megtiltották a jobbágyoknak a városba költözését s a már elköltözötteket visszaszállították. A munkaerőben szenvedett veszteség nagy munkaerőkeresletet támasztott s e kereslet, mely a 1 Ε jelenségről J. C. L. Simonde Sismondi : Histoire des Républiques Italiennes du moyen-âge (Paris 1809) VI. 20. 1. ; továbbá Brodnitz i. m. 74. 1. ; Hoeniger i. m. 87. 1. ; Kowalewsky i. m. V. 228. 1. ; Gasquet i. m. 55. 1. 2 Sismondi i. m. VI. 21—22. 1. — Hasonló jelenségekről Gasquet i. m. 70., 194. 1. ; Hoeniger i. m. 88. 1. ; Brodnitz i. m. 74. 1. 3 Brodnitz i. m. 75. 1. 5. jz. V. Ö. Creigthon i. m. 137. 1., Gasquet i. m. 129. 1. ; az utóbbiak szövegéből nem derül ki, hogy összesen 172 paraszt lakta volna a falut, Brodnitz úgy értelmezi. 4 Gasquet i. m. 70. 1. ; Hoeniger i. m. 88. 1. ; Lechner i. m. 72. 1. ; az idézet az utóbbi helyről. V. ö. P. H. Denifle : La désolation des églises, monastères et hôpitaux en France pendant la guerre de cent ans. II/l. (Paris 1899) 60. 1.
