Századok – 1938

Tárca - Istványi Géza: XIII. századi feljegyzés IV. Bélának 1246-ban a tatárokhoz küldött követségéről - 270

TÁRCA 271 mores, ut superius dictum est,1 Thartarorum, nec mora et ecce nuntii sui aulam intrantes, quos ad eosdem Thartaros direxerat eorum gesta et sécréta scrutando, qui per omnia, ut fráter Johannes,2 regi nuntiaverat (sic !), enucleaverunt in hune modum : Tempore illo, quando Tartari, qui malleus orbis a pluribus nuncupantur, Polloniam et Hungáriám debellarunt, Occoday can imperátor eorum in terra sua a sorore sua male potionatus interfectus est. Habebat enim illa filium, qui regnare cupiebat. Et ob hanc causam ad eorum partes redire sunt compulsi. Et sic sine imperatore per annos fere X. remanserunt. Completo vero termino et die electionis assignato convenerunt ad eligendum imperatorem omnes principes et magnates eorum. Et facta electione elegerunt in imperatorem filium Occoday imperatoris defuncti, qui Cuyuc Can nominatur, quem cum in solio ponere voluissent VIII. kl. augusti, cecidit grando mixta pluvie (sic !) in tanta quantitate, quod ex eius subita resolutione X. Tartharorum cum multitudine pecorum mortui ceciderunt et ideo intronizationem ipsius usque ad assumptionem beate virginis distulerunt. Quo intronizato in die iam dicto statim fuit vexillum erectum et expeditio edicta per XIX. annos contra occidentales populos. Bellatores autem sunt electi ita, quod de X. hominibus très fortiores cum uxoribus et pueris et pectoribus et omni substantia debet ire. Rex autem Bela hys rumoribus auditis motus et perterritus filium suum in regem electum dedit filie regis Comanorum, nuptieque noviter in H angaria sunt celebrate. In his autem nuptys X. principes Comanorum convenerunt iurantes super canem gladio bipertitum iuxta eorum consuetudinem, quod terram Hungarum (sic !) tamquam regis fideles contra Thartaros barbaras nationes obtinebunt. Ε kis följegyzés, mint látható, értékes adatokat nyújt a közvetlenül a tatárjárás után bekövetkezett magyar belpolitika eseményeinek tisztázásához, motiválásához. Az újból fenyegető tatárdúlás közeli, bejelentett veszélye érthetővé teszi IV. Bélának éppen 1247-ben leglázasabb várépítő tevékenységét.3 Ugyanebben az évben adja át a király a Szörényi bánságot és egész Kúnországot az ispotályosoknak a délkeleti végek védelmére. Igen valószínű továbbá forrásunknak az az állítása is, hogy a király a kunoknak az ország érdekeihez való láncolása céljából már ebben az időben, 1247 körül (vagyis az eddig körülbelül 1254-re fölvett időpontnál jóval korábbi időben) összeházasította fiát a kún Erzsébettel. Forrásunk a kódexben való helyzete miatt, de még inkább szövegének kétszer is előforduló utalása révén Piano del Carpini műve függelékének látszik. Piano del Carpini útleírásának más kézirataiban azonban nem szerepel ez a függelék, úgyhogy annak kiadásaiba nem is került bele.4 Valószínűleg csak a luxemburgi 1 A kódexben előbb szereplő Piano del Carpini-féle útleírásra való utalás. 2 T. i. Piano del Carpini János. 3 Pauler Gy. : A magyar nemzet tört. az Árpádházi királyok alatt, II. k. 195. s köv. 1. A kronologikus sorrendben előrehaladó Katona előadásában különösen feltűnő ez a jelenség. (Hist. erit. VI. 91. s köv. 1.) 4 így F. Risch legújabb kiadásába (Leipzig, 1930) sem.