Századok – 1938
Tárca - Istványi Géza: XIII. századi feljegyzés IV. Bélának 1246-ban a tatárokhoz küldött követségéről - 270
272 TÁRCA kéziratnak a XIII.—XIV. század fordulóján dolgozó írója illesztette Piano del Carpini müvéhez valami eredeti följegyzés nyomán. Általában az egész kis függelék erősen kivonatjellegű. Eszerint föltehető tehát, hogy a luxemburgi kézirat leírója az eredetit kivonatolta és az elején meg is változtatta, hogy a kapcsolatot az előbbi szöveggel megteremtse. Piano del Carpini leírásában ugyanis nyoma sincs annak, hogy, mint forrásunk állítja, ő IV. Béla királynál járt volna. Hogy a kivonat hol és milyen eredeti alapján készült, annak megállapítására nincs támaszpontunk. Ügy véljük azonban, hogy az eredeti Magyarországon készülhetett. A mi szövegünket is tartalmazó luxemburgi kódexet Pertz ismertette először a mult század elején1 , majd részletesebben M. Studemund 1875-ben. Ő említette először az általunk kiadott kis följegyzést.2 A luxemburgi könyvtár idézett katalógusában 1894-ben van Werveke már a szövegét is kiadta, de igen sok hibával (pl. Comanorum helyett mindenütt Romanorum-ot ír).3 Rajtuk kivül még Alfons Hilka foglalkozott 1913-ban a kódexszel és így a minket érdeklő kis följegyzéssel is.4 A magyar irodalomban teljeséggel ismeretlen ez a rövid XIII. századi tudósítás. Pauler ugyan úgy írja le Árpád-kori történetében kún Erzsébet és a későbbi V. István király esküvőjét, mintha a mi luxemburgi szövegünkből fordította volna.5 Forrását azonban nem idézi s annak magunk sem tudtunk nyomára akadni.6 Hogy azonban Paulernél más — bár a mienkkel rokon — forrásról lehet szó, eléggé bizonyítja az, hogy ő IV. Béla 1246-i tatárkövetségéről mit sem tud. Azt sem említi, hogy a király éppen e követségtől hozott riasztó hirek hatása alatt határozta el magát fiának a kún király lányával való összeházasítására és ezt a házasságot forrásunkkal ellentétben 1254-re teszi. Istványi Géza. 1 Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde, VIII. 593. s köv. 1. 2 Zeitschrift für deutsches Alterthum 1875, 221. s köv. 1. 3 A szöveg új kiadását e hibák miatt tartottuk helyesnek. A luxemburgi katalógusból különben is kevés példány van, számunkra azok is csaknem teljesen hozzáférhetetlenek. 4 Id. művében. 5 Pauler, II. 265. 1. (2. kiad.-ban 205. 1.) : „Az esküvőre megjelentek a kún vezérek tízen, és népük szokása szerint, miután egy kutyát kettévágtak, a dögre megesküdtek, hogy Magyarországot, mint a király hívei, a tatárok és más barbár népek ellen megoltalmazzák." 6 A részlet először Paulernál szerepel. Nincs meg Praynál, Katonánál, Fesslernél, Horváth Mihálynál, Szalaynál és Gyárfás jász-kún történetében sem. Paulertól azonban átvette Marczali (Millenniumi történet, I. 512. 1.) ós Szalay—Baróti (A magyar nemzet története, I. 294. 1.), anélkül persze, hogy a forrásról szólnának. Nem szerepel forrásunk Gombos Albin új forráskatalógusában sem. A kiadásért felelős : Dr. Domanovszky Sándor.
