Századok – 1938

Szemle - Kyrios: Vierteljahresschrift für Kirchen- und Geistesgeschichte Osteuropas. Ism.: Elekes Lajos 269

SZEMLE 269 Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története 1568—· 1900. I—II. H. n. (Kolozsvár), 1935. Minerva. 8° 568, 590 1. G. két hatalmas kötetében a kolozsvári unitárius kollégium szorosabb értelomben vett kronologikus történetén túlmenően bőséges egyháztörténeti és művelődéstörténeti anyagot kapunk. Az iskola történetével kapcsolatban részletesen ismerteti az erdélyi unitárius egyház történetét a XIX. sz. végéig s különösen az unitarianizmus kezdeteivel foglalkozik. Ismerteti többek közt az unitárius hitvitákat és a magyar egyházzal kapcsolatban a szász és lengyel unitáriusok történetét. Az első kötet utolsó fejezetében az iskola igazgatásával és a tanárképzéssel foglalkozik. Művelődéstörténetünk és a magyarság nyugati kapcsolatainak intenzitása szempontjából fontos mozzanatként hangsúlyozza, hogy az unitárius főiskolai tanárok képzése kezdettől fogva, más protestáns felekezetekhez hasonlóan, külföldön történt, mégpedig a XVI—XVIII. sz.-ban olasz, holland és német egyetemeken, a XIX-ben viszont a Manchester New- College-ban, Londonban. A könyvnek e részét szervesen egészíti ki az intézet igazgatóinak és tanárainak, valamint azok munkásságának részletes ismertetése. Ε részben előttünk áll a nyugat felé forduló magyar unitáriusok kulturmunkájának, a magyar műveltség szerves részének hűséges képe. Az igazgatók között Dávid Ferenc és Brassai Sámuel neve tűnik ki. A szervezettani rész szintén bő művelődéstörténeti anyagot nyújt. Életszerűen ismerjük meg belőle tanárság és diákság körülményeinek fejlődését. Azonban ez az életszerűségre és élénkségre törekvés kissé bőbeszédűvé és szubjektívvé teszi a könyvet. Jobb lett volna a bőséges adathalmazt a szövegbe való bedolgozás helyett külön okmánytárban közölni ; ez a könyv olvashatóságát nagy mértékben megkönnyítette volna. A szerzőnek az iskolák épületeivel való szinte személyes ismeretsége okozza a könyv másik zavaró hibáját : a periodizációt nem történeti korszakok, hanem a kollégium időnkinti helyiségei szerint végezte el. Ε hibákat leszámítva G. könyve erdélyi művelődéstörténeti adattárként kitűnően használható. Ifj. Tóth András. Kyrios. Viertel Jahresschrift für Kirchen- und Geistesgeschichte Osteuropas. Hrsg. von Hans Koch. Königsberg—Berlin, Osteuropa Verlag. 8°. A széles felkészültséggel, egyre fokozódó iramban folytatott német keletkutatás új dokumentuma ez az 1936-ban megindult folyóirat, mely évi 380 lapnyi átlagterjedelemben a keleteurópai egyházi és szellemi élettel kíván foglalkozni. Tanulmányokat s krónikát közöl ; utóbbiban a keleti egyházat érintő híreket (az első szám pl. ismerteti a keleti Balkán-egyházak kongresszusát, az ortodox teológiai tanárok bukaresti gyűlését, s áttekintést ad a keleti ortodoxia eseményeiről). Bevezetésül a szerkesztő rövid eszmefuttatást közöl Kelet-Európa fogalmáról, s ezzel kapcsolatban a folyóirat célkitűzéseiről. Eszerint „Kelet-Európa" lényegében s kiterjedésében egyaránt tisztázatlan fogalom. Egyesek a Stettin—Triest vonaltól keletre eső vidéket, vagy a német határtól keletre fekvő területet értik rajta, mások valamely „Agrareuropa"-t, ismét mások Európának „önállótlan" fejlődésterületét, stb. Szellemileg nemigen próbálták megközelíteni, s amennyiben igen, merőben az egyházi kerületbeosztás külsőleges szempontjai alapján. A keleti egyház missziós területeit nehéz ilymódon elhelyezni, s teljességgel figyelmen kívül marad a fejlődés másik fontos tényezője, a szláv népek szellemi közössége, mely az egyházi hovatartozástól függetlenül tovább élt, illetve azzal egységben alapjául szolgálhat a keleteurópai fejlődés helyes érté-