Századok – 1938

Szemle - Bedy Vince: A győri székesegyház története. Ism.: ifj. Vayer Lajos 267

268 SZEMLE és első lépésként a püspöki levéltár rendezésével a megvalósulás útjára indított, és amelynek előrehaladását példaadó módon biztosítja. A részletkutatások eredményeinek első publikációjaként a győri székesegyház történeti és művészeti monográfiáját kapjuk, az előbbit B., az utóbbit Somogyi Antal feldolgozásában. B. külön fejezetekben tárgyalja magának a székesegyháznak, kápolnáinak, sírboltjainak, felszereléseinek, kincseinek és oltárjavadalmainak történetét, majd közli az idevonatkozó legjelentősebb három latinnyelvű oklevél és egy magyarnyelvű jegyzék szövegét. Az így magából a ma meglévő emlékből, ill. emlékekből kiinduló, ós ezek szerint fejezetekre osztott tárgyalási mód okát minden bizonnyal abban kell keresnünk, hogy a nagy alapossággal és körültekintéssel végzett, teljességre törekvő adatgyűjtés végeredményben mégsem tette és tehette lehetővé az egységes és folyamatos tárgyalást. A székesegyház tulajdonképeni történetéről szóló rész mutatja, hogy a minduntalan kiapadó források szükségessé tették a történet nem egységes szempontok szerint megalkotott kisebb fejezetekre való felosztását, mely fejezetek így az időrendi egymásutániság helyett az emlékek ós adatok adta egymásmellettiség hatását keltik. Az egyes fejezeteken belül viszont az egyes adatok, elsősorban a tulajdonképeni történeti részben, kissé szervesebb kapcsolatot kívánnának egymással ; a felsorolásokat tartalmazó, így a sírboltok halottairól, a felszerelési tárgyakról és mindenekelőtt az oltár javadalmakról szóló részek pedig áttekinthetőbbek lennének táblázat, vagy más tipográfiai forma keretében. Mindez azonban nem hat zavaróan a figyelmes olvasóra, aki tudja a szerző munkájának pozitív értókét és tisztában van a monográfikus jelleg szempontkorlátozó követelményeinek szükségszerű érvényesülésével. Könnyebb rósz jutott a székesegyház művészetéről szóló rész feldolgozójának, aki a székesegyház mai képéből mint emlékadta egységből kiindulva élményszerű leírását és méltatását tudta adni a kiváló műemlék építészeti, szobrászati és festészeti elemeinek. Az egységes hatású feldolgozásban segítségére voltak mind neki magának, mind másoknak régebbi eredményei, és nem utolsó sorban a kötet gazdag és sikerült képanyaga is. Színes stílusa emeli a művészeti emlékek méltatásának közvetlen hatását. A székesegyház így kibontakozó, Szt. István korától máig tartó regényes élettörténetében a román, gótikus, barokk és klasszicista stílusokon át, a reneszánsz kivételével, híven és tipikusan tükröződik a magyar művészet emlékeinek változatos ós viszontagságos sorsa. A régi századokban, ha átépítésre került is a sor, mint a győri székesegyház esetében ez kétízben a gótikus és a barokk korban is megtörtént, ez egy iij kor stílusának őszinte kifejezése volt. Csak a mult század „stílusos" helyreállítási munkálatai rontottak azon a képen, amelyet a változó korok változó stílusai oly harmonikusan alakítottak ki. A székesegyház művészetében méltóan jutott kifejezésre az a tisztelet és szeretet, amellyel az egyházmegye legelső szentélyét az egyháziak és világiak minden korban körülvették. Számos alapítvánnyal, birtok-, pénzadományokkal és hagyományokkal, arany-ezüst javakkal gyarapították székesegyházukat, élükön a mindenkori püspökkel. Mindezek az adatok az egyháztörténeti szemponton túl a magyar művészet és művelődóstörténet számára is jelentőssé teszik e munkát, melynek olvasása után várakozással tekintünk a nagymultú győri egyházmegye történetének további részleteit tárgyaló monográfiák és az ezek eredményeit összefoglaló nagy mű elébe. Ifj. Vayer Lajos.