Századok – 1938

Szemle - Schaller; Heinrich: Die Welt des Barock. Ism.: Vanyó Tihamér 257

SZEMLE 257 a jobbágytelkek külsőségei átlag 10—40 hold szántófölddel, rendesen szintén meghatározott nagyságú, 3—15 kocsi szénát termő réttel ; a legelőt és az erdőt a falvak rendszerint közösen bírták. A bevetett terület és a terméseredmények alapján megállapítja B., hogy egy-egy jobbágy 60—100 nagyszombati mérős átlag-szemtermése mellett nem ritka a 200—300 mérő termés sem, ami felér egy mai jó magabíró gazda földhozadékával. Javítja még ezt az eredményt is az 1—2, de helyenként 10—12 holdnyi irtások, a kopanicák jövedelme. Ebben az igen jelentős eredményben persze jókora része van a földesúr helyes gazdasági elveinek és a méltányosan megszabott teherviselésnek is. Nyomait sem találjuk a kiterjedt allodiális gazdálkodásnak, az allodium az összes megművelt terület 4%-át. még Semptén sem éri el, ahol pedig a legnagyobb volt (Jansák éppen az igen kiterjedt allodiális gazdálkodásban látja a parasztság nyomorúságának legnagyobb okát !) ; a határt tehát úgyszólván maradéktalanul a jobbágyok művelték. B. végigvizsgálja a jobbágytartozásokat és szolgáltatásokat és meggyőzően kimutatja, hogy, leszámítva a robotot, azok a jövedelemhez viszonyítva jelentéktelenek voltak. Az 1 frt. körül mozgó census, a termés mennyiségétől függetlenül megállapított, kilenced helyett szedett gabona-adó (az úgynevezett aconália), a némi élelem beszolgáltatását jelentő victuália nem róttak a parasztra lényeges terhet. A robot volt a legsúlyosabb teher, mivel nagysága a földesúr tetszésétől függött, de a jó gazda itt is méltányosságot tanúsított : lehetőleg nem küldte a jobbágyot más határba munkába s módot adott arra, hogy a robotot megegyezés szerint megváltsa vagy az egyed, vagy az egész falu. A legnagyobb súlyú B.-nak az a megállapítása, hogy a földesúri adózásban és a jobbágyszolgáltatásokban szinte nyoma sincs az 1514-i jobbágy törvények rendelkezéseinek. A törvény a szokásjogot nem változtathatta meg ; a XVII. század eleji adózás teljesen a középkori eredetű szokáson alapul, amire okleveles adatokat is hoz fel. Bár e megállapítások csak a Thurzó-birtokokra vonatkoznak, nem lehet kétséges, hogy mind Acsády, mind Jansák csak B. módszerével közelíthették volna meg az igazságot, s hogy így elért eredményeik sokkal kedvezőbb színben tüntették volna fel a jobbágysorsot és a földesúri gazdálkodást. Ε főbb tanulságok mellett csak épen rámutat unk B. szépen megokolt fejtegetéseire a telekosztódásról, annak okairól, a zsellérekről, azok helyzetéről, a szolgáltatások uradalmanként jelentkező különbségeiről, az irtott föld jogviszonyairól, az értékesítés lehetőségeiről és végül a birtokkezelő személyzet méltányos bánásmódjáról. Az itt-ott mutatkozó kisebb hiányok, figyelembe nem vett szempontok csupán kiegészítenék, de nem módosítanák az elért, igen számottevő eredményeket, melyekkel az értekezés méltóképen csatlakozik a sorozat eddigi füzeteihez. 11a liáliut. Schallor, Heinrich : Die Welt des Barock. München, 1936· Reinhardt. 8° 77 1. A szerző eddigi működésében a középkor, a renaissance, a reformáció és a barokk összefoglaló szellemtörténeti értékelésére törekedett. A tárgyhoz mérten rövid tanulmányai három év alatt gyors egymásutánban láttak napvilágot. A legkényesebb és legmélyebb tudományos kérdéseknek ily szokatlanul merész, röpke, gyorsütemű és magabízó kezelése már egymaga is bizonyos tartózkodó óvatosságra int a tudományban még nem tűzpróbás szerzővel szemben. A német tudományos körök vegyes érzelmekkel fogadták eredményeit. Nálunk Révész Imre (Századok 1937, 241—243. 1.) a középkor világnézetéről és a hitújításról írt munkáit erős bírálatban részesítette. A barokkvilágról szóló műve Századok 1938, IV—VI. 17