Századok – 1938

Szemle - Berlász Jenő: A Thurzó-birtokok a XVII. sz. első harmadában; különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. Ism.: Ila Bálint 256

256 SZEMLE werpen a legnagyobb városai Európának, s nem pl. Augsburg. Bées, Frankfurt stb., melyeket a gazdaságtörténet a legfontosabbak közt emleget. Magyarországnak is szentel vagy másfél oldalt, bemutatja a biidai és pesti, évente négyszer tartott vásárokat, melyek szerinte a kereskedőknek jelentős jövedelmet hoztak ; leírja a magyar pénzt, a magyar vászonkereskedelmet, a kereskedelmi szokásokat, a vámkezelést. Budával fejezi be európai körútját, melyet Velencénél kezdett el, hogy a következőkben Ázsia és Afrika kereskedelmére térjen át. Második kézirata csak Angliára vonatkozik, a harmadik és a negyedik pedig az európai államok árviszonyairól, pénzeik értékéről s az ezüst- és aranybeváltás különböző feltételeiről, ezek között a magyar pénzről is beszól mind a két alkalommal, de míg az első kéziratban (1514—15) a szöveg teljesen elpusztult, addig a második már felvilágosítást tud nyújtani az 1535-i magyar pénzviszonyokról. Ilyenformán M. értékes kiadványában a magyar történetírás is gazdagodott egy XVI. századi utazó érdekes magyarországi gazdasági megfigyeléseivel. Komoróczy György. Berlász Jenő : A Thurző-birtokok a XVII. század első harmadában, különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez, szerk. Domanovszky Sándor. 11.) Budapest, 1936. 8° 107 1. A jobbágyok életével, gazdasági viszonyaival foglalkozó történetirodalmunk a legutóbbi évekig csak igen szegényes eredményeket tudott felmutatni. Valójában nem renidelkeztünk egyetlen olyan munkával sem, amely ezt a kérdést helyes metodikával és az egyetlen célravezető úton igyekezett volna tárgyalni, azaz olyat, amelyik a vonatkozó törvények rendelkezései mellett tekintetbe vette volna a való életet, s a jobbágyot és annak kötelezettségeit a tényleges helyzetet megörökítő összeírások, urbáriumok s gazdasági kimutatások, feljegyzések és levelezések adatai alapján állította volna elénk. Maguk a hivatalos összeírások, így az 1715. és 1720. évi conscriptiók sem lehetnek irányadók e téren, hiszen nagyrészt a jobbágyok, vagy az ugyancsak közülük kikerülő falusi elöljárók bevallásai alapján készültek, akiknek ritkán volt érdekük a teljes igazság feltárása. Ezért kapunk téves képet Acsády munkáiból, akinek hibás szemléletét és módszerét a cseh történetírás nem is késett kihasználni. Jansák tudományos mezbe öltöztetett propagandamunkájában (Slovensko ν dobé Uhorského feudalizmu, Bratislava 1932) Acsádyra támaszkodva állítja azt, hogy a felvidéki jobbágyságot, elsősorban a nagyszámú szlovákokat, a magyar földesurak kizsákmányolták és rabszolgasorsban tartották. Ε beállításnak alapja a parasztlázadás után hozott jobbágy-törvény, amely úgyszólván egyedül irányította az említett munkák véleményalkotását anélkül, hogy valamelyest a való élettel is kapcsolatba próbálták volna hozni e törvényt, és megvizsgálták volna alkalmazását. Ezt a fáradságos munkát végezte el doktori értekezésében B. és módszeréről, valamint ennek alapján leszűrt eredményeiről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Átkutatta igen nagy munkával az Országos Levéltárban őrzött Thurzó-levéltár hatalmas anyagát, közte az értékes gazdasági levelezéseket, a termésterületet és a terméseredményeket megőrző kimutatásokat, az urbáriumokat és a különböző célokra s ezért különböző szempontokból készült összeírásokat, így nyert adatait szembeállította a törvény kívánalmaival és elgondolásaival, s ezzel az egyedül célravezető módszerrel sikerült felderítenie a valóságot. Megismerjük munkájából a Thurzó-birtokok összetételét, az egyes uradalmak (egykorú kifejezéssel : vártartományok) tartozékait és határait. A faluhatár nagysága szerint alakultak