Századok – 1938

Szemle - Révész Imre: Méliusz és Kálvin. Viszonyuk a Stancaro elleni harcban; a szentháromságtani küzldelemben és némely másodrendű theológiai vitakérdésekben. Ism.: Tóth Endre 255

SZEMLE 255 Révész Imre : Méliusz és Kálvin. Viszonyuk a Stancaro elleni harcban, a szentháromságtani küzdelemben és némely másodrendű theologiai vitakérdésekben. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 85. sz.) Cluj, 1936. 8° 48 1. A szerző e címen írt tanulmányának egyik fele a „Kálvin és a kálvinizmus" c. s az Institutio négyszázados évfordulója alkalmából a debreceni egyetem ref. hittudományi kara által kibocsátott emlékkötetben (ism. Századok 1937, 268.1.) jelent meg. Mindegyik önálló egészet is alkot, de természetesen szorosan egybe is tartozik. És szerves része annak a nagy munkának, amit R. ez idő szerint végez s amely hivatva van új fényt deríteni a magyarországi protestantizmus történetére, végigkutatva a reformáció kezdetétől mindama szellemi megnyilvánulásokat, melyek belőle fakadtak s a protestantizmus további életének táplálói voltak. Hogy milyen széles alapokra fekteti R. e nagyjelentőségű munkát, arról meggyőz bennünket ez egyháztörténeti — sőt bizonyos vonatkozásokban dogmatikai s polemikai jellegű — értekezés tartalmi áttekintése is. A füzet két nagyobb fejezete ismerteti a Stancaro elleni harcot s a szentháromságtani küzdelmet. Itt különösen bő teret talál a Kálvin és Méliusz tanítása közötti párhuzam megrajzolására, a vitatkozások történetének s a vita vagy a tanítás anyagának részletes ismertetésével. Egy harmadik fejezetben több kisebb ponton kíséri figyelemmel a Méliusz és Kálvin tanai közötti találkozást, vagy eltérést. A részletes alapossággal, tárgyilagos tisztánlátással megírt fejtegetéseket a végén maga R. summázza, így jelölvén meg Méliusz teológia-történeti helyét : „Méliusz Péter a szó történeti és theologiai értelmében még nem „kálvinista" theologus — egyes közvetlenül vagy inkább közvetve hozzászívárgott kálvini hatások ellenére sem —, de erős keményen református theologus, akiben a nagy Kálvin-utód Béza, minden jóindulatú kritikája mellett is, szívesen és méltán látta a maga szellemrokonát és fegyvertársát. Bizonyára ugyanezzel az érzéssel nézett volna Méliuszra — ha egyáltalán a szemhatárába kerül vala, aminek eddig nyoma nincs —, maga Kálvin is." Tóth Endre (Pápa). Miiller, Karl Otto : Welthandelsbräuche (1480—1540). (Deutsche Handelsakten des Mittelalters und der Neuzeit, hrsg. durch die Historische Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, Bd. V.) Stuttgart u. Berlin, 1934. Deutsche Verlagsanstalt. 8° XVI, 380 1. A gazdaságtörténészek előtt még a legújabb időkben is csak tudomás szerint volt ismeretes az ifjabb Hans Paumgartner-nek az európai államok belső, egymásközti és tengerentúli kereskedelmét ismertető 1506-i kézirata, pedig jelentőségéről Ehrenberg Fugger-könyve óta mindnyájan meg voltak győződve. Most M., a stuttgarti állami levéltár tisztviselője, a zeili ós kissleggi levéltárakban őrzött eredeti kéziratok alapján Paumgartnernek nemcsak ezt a munkáját adta ki, hanem Englische Handelsbräuche (1508-ból), Driffas von Kaufmannschaft (1514/15) és Triffas allerley Handlungen ( 1535) c. műveit is. Bevezetőül részletesen elmondja a szöveg tartalmát, országonként sorra \'éve mindazokat a területeket, amelyeken Paumgartner végigment ; lényegében nem mond többet az eredeti szövegnél, de ennek megértését, tekintettel a különleges stilizálásra és egyéni kifejezésmódra, kétségtelenül megkönnyíti, a bevezetéssel csakúgy, mint a könyvhöz fűzött „szótárral". A négy kézirat közül a legáltalánosabb és sokoldalúsága miatt a legértékesebb az első : a „Handelsbräuche". Több utazás kapcsán tett megfigyeléseit ismerteti velünk Paumgartner : szerinte a XVI. sz. elején Nürnberg, Velence, Milano, Nápoly, Genua, Lyon, Lissabon, Ant-