Századok – 1938

Szemle - Mandonnet; Pierre: La „Summa de Poenitentia Magistri Pauli presbíteri S. Nicolai”. (Magister Paulus de Hungaria O. P. 1220–1221.) Ism.: Banfi Florio 249

SZEMLE 249 A munka perspektíváját az is növelné, ha némely nem német adatokat is — főleg angol és francia munkákra gondolunk — figyelembe vett volna. így pl. felismerhette volna, hogy az 1350-es években feltünedező bérmunkaszabályoknak a nyugati államokban ugyanezekben az években számos hasonló mása található s valamennyit az 1347—49. évi „nagy halál" óriási embervesztesége nyomán fellépő válság indította el. Szabó István. Mandonnet, Pierre : La „Summa (le Poenitentia Magistri Pauli presbyter! S. Nicolai". (Magister Paulus de Hungaria O. P. 1220—1221). (Beiträge zur Geschichte der Philosophie und Theologie des Mittelalters, Supplementband III.) Münster i. W., 1935. 8». 525—544. 1. Paulus Hungarus magisterről, a bolognai egyetem tanáráról, akinek nevéhez a domonkosrendnek Magyarországba való telepítése fűződik, Pfeiffer Miklós gyűjtötte össze az addig szétszórt adatokat ; figyelmét talán csak F. v. Schulte utalása kerülte el, a lipcsei egyetemi könyvtárnak Paulus műveit tartalmazó, 975. sz. kódexére. Azóta a külföldi irodalomban ismételten előtérbe került a tudós magister alakja, nevezetesen egy igen érdemes theológiai mű, a „Summa de poenitentia" kapcsán, mely R. Duellii 1723-i, a Bibliotheca Casinensis 1880-i és J. Lindeboom 1919-i kiadásában bizonyos Pál mestert, Szt. Miklós presbitorét vallja szerzőjéül. A korábbi véleményekkel szemben, melyek általában a Passau melletti Szt. Miklós egyházat tartották számon, M. már 1913-ban, bár még minden megokolás nélkül, azt állította (Dictionnaire de Théologie catholique, IV. 903. 1.), hogy a „Summa"-t Paulus de Hungaria írta a bolognai Szt. Miklós zárda dominikánus testvérei számára 1220-ban. Ez késztette a mű behatóbb vizsgálatára Weisweilert, aki tanulmányában (Scholastik, V. Jahrg. 1930) a „Summa de poenitentia"-nak mintegy 40, Európa különféle könyvtáraiba szétszórt kéziratáról számolhatott be, bizonyságául a munka nagy népszerűségének. Erre most M. újra elővette a kérdést, s minden kétséget kizáróan beigazolta, hogy Paulus müve csakis a bolognai első, Szt. Miklósról nevezett dömés-zárdában keletkezhetett, mégpedig Szt. Domonkos házfőnöksége idejében (1220—21). Ezzel a szerzőség kérdése is véglegesen eldőlt Paulus Hungarus javára, akiről M. okleveles adattal igazolja, hogy 1218-tól tagja volt e zárdának, sőt később (1221) priorja is. Ebben a minőségben vette Szt. Domonkos kezéből a megbízatást a rendnek Magyarországba való bevezetésére. Vele a középkor egyik legelterjedtebb művének, a gyóntatok első kézikönyvének szerzője vonul be a magyar irodalomtörténetbe. Banfi Florio (Róma). Kardos Tibor: Λ magyar humanizmus kezdetei. (Pannóniakönyvtár, 20.) Pécs, 1936. 8° 74 !. A magyar humanizmusnak az Anjouk uralkodása alatt megjelenő első nyomait gyűjti össze ez a tanulmány, kiegészíti Horváth János adta képünket a magyar humanizmusról, közelebbről rámutatva annak olasz gyökereire. Nagy Lajos korának style flamboyant-jából kiindulva elvezet bennünket a Zsigmond király korában már határozottabb vonásokkal felismerhető magyar humanizmusig. Lassan szövődik bele az új szellemi áramlat egy-egy fonala a régi szövetébe, szinte észrevétlenül alakul át a régi világ újjá. A nápolyi Anjouk kultúrájának a hatása indítja meg a folyamatot. A nápolyi királyság élénk jogi élete, a római jog nagy szerepe hat Nagy Lajos 1351-i törvényalkotására és főleg az Ars not arialis megszerkesztésére. Ez utóbbi a káptalani iskolák révén szélesebb körben terjesztette szellemét. A nápolyi udvar pezsgő szellemi élete és Róbert király könyvtára sem maradt hatás-