Századok – 1938

Történelmi irodalom - Eckhart Ferenc: A jog- és államtudományi kar története 1667–1935. Ism.: Párdányi Miklós 238

239 TÖRTÉNETI IRODALOM Imre, majd Lippay György esztergomi érsekek végrendeleteikben jogi kar felállítását újabb adományokkal tették lehetővé, úgyhogy az utóbbinak halálát követő évben, 1607 január 16-án Szelepcsényi esztergomi érsek és Wesselényi nádor jelenlétében lefolyhatott a karnak ünnepélyes megnyitása és másnap Textor Takács Ádám János és Preyschaff Ferdinánd, a kar két első professzora, meg is kezdhette római, ill. egyházi jogi előadásait. A kari szervezet azon a megállapodáson nyugodott, amelyet Lippay érsek végrendeletének végrehajtói a jezsuita renddel és az esztergomi káptalannal kötöttek. Ε szerint a káptalan kezeli az alapítványi vagyont, gyakorolja a kar feletti felügyeletet és nevezi ki a tervezet szerinti három világi professzort, a Jézustársaság viszont bekebelezi a kart nagyszombati egyetemébe s a karra való befolyását azzal biztosítja, hogy az egyházjog tanszékét mindig a rendnek egy-egy tagja tölti be, akit minden második évben a dékáni tisztség is megillet. A világi tanárok közül egy a római, kettő a hazai jog előadására nyer kinevezést. A XVII. század utolsó évtizedeinek zilált viszonyai és állandó háborúskodásai mellett azonban az alapítvány kezelése rendkívüli erőfeszítéseket követelt a káptalan részéről, amely dicséretreméltó megértéssel a bőkezű végrendelkező halála után azonnal, még az alapítványi összeg gyümölcsöző kihelyezése előtt meg akarta indítani a kar működését, legalább a két nagy hagyományos jogrendszer előadásával. A hazai jog tanítása, ami öt évvel később indult meg, igen szerencsés kapcsolatba hozta a kart a magyar jogélettel. Ennek jelentőségét csak akkor tudjuk eléggé értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy a bécsi egyetemen éppen a hazai jogélettel való kapcsolatok teljes elhanyagolása miatt ezidőtájt, sőt egészen a XVIII. század közepéig a jogi oktatás egyenesen siralmas volt. A nagyszombati jogi kar alapítása és programmja így nem külföldi minta lemásolása volt, hanem hazai talajból nőtt ki. E. ennek okát főleg abban látja, hogy a hazai jognak az osztrákkal szemben volt olyan összefoglaló rendszere és tankönyve Werbőczy Hármaskönyvében és a Corpus Jurisban, amely az egyetemi oktatásnak alapul szolgálhatott. Az első húsz év viszontagságai alatt a kar tanárai folyton változtak, hol volt tanítás, hol több évig szünetelt, úgy, hogy állandó egyetemi életről csak a Buda visszafoglalását követő évtől kezdve beszélhetünk. Az egyházjogot előadó jezsuitán kívül 1687-ben is csak egy tanára van a karnak, most azonban a hazai jogból. Négy év múlva a római jog tanszékét is betöltik, majd 1696-ban második tanszékhez jut a hazai jog, ami lehetővé teszi az anyagi jognak és az eljárásnak különválasztását. A Rákóczifelkelés utolsó éveit kivéve, amikor a tanítás teljesen szünetelt, ezekkel a tanszékekkel működött a kar egészen 1770-ig. E. könyvének az 1759-ik évig terjedő csaknem egy teljes évszázadot felölelő első része különben aránytalanul szűkszavú, ami abban leli magyarázatát, hogy ebben az évben a kar egyik tanára, Székely Miklós, akit a káptalan kötelességeinek feltűnő elhanyagolása miatt elbocsátott, a kar életére vonatkozó minden fel-