Századok – 1938

Történelmi irodalom - Eckhart Ferenc: A jog- és államtudományi kar története 1667–1935. Ism.: Párdányi Miklós 238

238 TÖRTÉNETI IRODALOM vonatkozólag még az anyaggyűjtés fáradságos korában élnek, szintén mostoha elbánásban részesítették a tanulmányozott formák mögött élő vallásos gondolatot s a magyar földdel és néppel való kapcsolatokat. A kutatást mindenképen ki kell terjeszteni az egyház és a magyar népiség mélyebben fekvő rétegeinek vizsgálatára. Vanyó Tihamér (Pannonhalma). Eckhart Ferenc: A jog- és államtudományi kar története 1667 — 1935. (A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története, II. k.) Budapest, 1936. 8° XIV, 728 1. Kevés olyan intézmény van, amelynek életében sokszor csekélyebb jelentőségűnek látszó részletesemények oly általános érdekű fontos hatásokra vezetnének, mint éppen az egyetem. Egy-egy kinevezéstől itt egész tudományszakok sorsa függhet, fegyelmi szabályzatok, vizsgarendi előírások az egész társadalom vezetőrétegének szellemi arculatára lehetnek elhatározó befolyással. Mindez hatalmas adattömegek aprólékos átvizsgálását kívánja meg az egyetem történetírójától. Ugyanakkor azonban nemcsak háromszáz év hazai művelődéstörténetének, hanem külföldi eszmeáramlatainak is mélyreható ismeretét tételezi fel. A Pázmány-egyetem alakulása nem tárgyalható elszigetelt intézménytörténetként, azt be kell állítani az egyetemes magyar szellemi élet fejlődésébe, amelynek részben aktív tényezője, részben hű tükre volt. A jogi kar történetírója ily mély értelemben fogta fel feladatát. Az adatgyűjtés kimerít minden számbajöhető forrást, a feldolgozás minden problémát, amit csak a jogi kar történetével szerves összefüggésben felvethetünk. A teljes részletességre törekvés pedig a legszerencsésebben párosul az anyag biztos kezelésén alapuló áttekinthetőséggel, a könyvnek egyszerre biztosítva a megbízható forrásmunka és az élvezetes olvasmány érdemét. A kari szervezet alapvető problémái, a kar belső élete, a professzorok kinevezési módja, annak előzményei, tudományos munkásságuk, nem egyszer családi körülményeik, anyagi helyzetük, a hallgatóság száma, fegyelme, szorgalma az egyes időszakokban, az előadások és vizsgák tárgya, beosztása, helye, ideje, a kari órarend és adminisztrációs problémák éppúgy helyet találnak benne, mint a kormányhatóságok tudománypolitikai törekvéseinek részletes ismertetése, a sokszor mintául szolgált bécsi egyetem fejlődésének vázolása, a jogakadémiák, általában a hazai jogi oktatás és hivatalnokképzés problémái. A munka tengelye mégis az, ami a kar legbensőbb lényegéhez tartozik : a professzorok emberi és tudományos egyéniségének bemutatása, amely téren a munkásságukra jellemző objektív vélemények, különösen Pauler Tivadar jellemzéseinek felhasználása mellett — főleg az első két évszázad professzorainál — fennmaradt kiadványaikat, kézirataikat, előadási tervezeteiket is figyelembe vette. A szellemi életünknek ma központjában álló Pázmányegyetem fejlődése szerény keretek között indult meg. De a nagy alapító által kijelölt utat méltó utódai sem hagyták el. Lósy