Századok – 1938

Történelmi irodalom - Schnell; Karl Hugo Maria: Der baierische Barock. Ism.: Vanyó Tihamér 234

234 TÖRTÉNETI IRODALOM belül 45 évig ) kellett volna működnie ahhoz, hogy az 1548-ban készült emlék mestere lehessen. Ezért azután a betűjelzést Képíró Ferenc jeleként adja minden kérdőjel nélkül. Szerintünk ez az ellenvetés nem perdöntő. Hasonló hosszú, sőt még hosszabb működési időre a saját könyvében is találhat példát. (Szilassy 53 évig, Libay 62 évig, Szentpétery 52 évig dolgozott mesterréavatása után.) így meghatározását, amíg újabb bizonyítékok nem kerülnek elő, nem tarthatjuk véglegesnek, csupán a magunkéhoz hasonló, de annál kevésbbé megalapozott feltevésnek. Kampis Antal. Schnell, Hugo Karl Maria : Der baierische Barock. Die volklichen, die geschichtlichen und die religiösen Grundlagen. Sein Siegeszug durch das Reich. München, 1936. Dreifaltigkeits-Verlag. 8° VIII+243 1. Ez a nagyon figyelemre méltó munka egy 1931-ben benyújtott müncheni doktori értekezésből nőtt ki, amely a következő tárgykört dolgozta föl : ,,A trienti zsinat hatása a művészetre Bajorországban, különös tekintettel a bajor népiségre." Mostani, szinte tökéletes alakját és befejezettségét egyrészt a szerző évekig tartó érlelő munkájának és semmiféle áldozatot nem sajnáló, személyes tapasztalatainak, másrészt a legkiválóbb müncheni tanárok irányításának köszönheti. A törzsi erők szerepének tisztázásában v. Müller Károly Sándor, a trienti zsinat hatásának kutatásában Günter Henrik, a kérdés hittudományi vonatkozásaiban Grabmann Márton, a művészettörténeti iskolázásban pedig Pinder Vilmos volt szolgálatára a szerzőnek. Sch. ily sok szerencsés körülmény találkozása folytán, a tárgyba való beleélése, nagy területeket átölelő tekintete által nemcsak egy összefüggő kultúrtáj művészetének mintaszerűen sokoldalú feltárását adja, hanem az általános szellemtörténetnek is igen becses tanulságokkal szolgál. Ma már egész bizonyossággal állítható, hogy a trienti zsinat Európa katolikus népeire, sőt közvetve bizonyos téren a protestánsokra is, rendkívüli hatással volt, mégpedig nem csupán az utána következő évtizedekben, hanem századokra szólóan. Az európai szellemi élet e roppant hatású tényezőjének hosszú életű befolyása azonban sem általánosságban, sem az egyes országokra vonatkoztatva nincs még megfelelően tisztázva. A művészettörténet művelői pedig, akik a barokknak egyébként is nagyon nehezen adták meg a tisztes polgárjogot az ízlésváltozások sorozatában, még a többi tudományágnál is kevesebbet törődtek e magától kínálkozó szellemi alap viszgálatával. Pedig Dejob Károly már 1884-ben megjelent könyvében (De l'influence du Concile de Trente sur la littérature et les beaux arts chez les peuples catholiques. Paris, 1884), amelyet sajnálattal nélkülözünk szerzőnk irodalmi jegyzékében, megtette ebben az irányban az első lépést. Mégis csaknem egy félszázaddal utóbb Weisbach Werner (Der Barock als Kunst der Gegenreformation. Berlin, 1921) és Mâle Emil (L'art religieux après le Concile de Trente.