Századok – 1938

Történelmi irodalom - Schmeidler; Bernhard: Das spätere Mittelalter von der Mitte des XV. Jh.-s bis zur Reformation. Ism.: Nyers Lajos 217

217 TÖRTÉNETI IRODALOM úgynevezett iudices nobiliummal, akik a régi ispáni törvényszéket kollégiális bírósággá alakították át. A legelső adat azonban, az 1268-i, amelyet erre idéz, nem szolgabírákról szól ; — az 1289-i helyes, de ennél korábbi adataink is vannak (1270, 1280 stb.). Kicsit hosszúra nyúlt ismertetésünk, de ennek az a magyarázata, hogy V. munkájának első részében számos olyan jelentős kérdés került elénk, amelyekkel kapcsolatban ki kellett fejtenünk, hogy miért nem oszthatjuk mindenben a szerző felfogását. Befejezésül csak megismételhetjük azt, amit már a fentiekben is hangsúlyoztunk, hogy eredményei a XI—XII. század politikai életének főirányait illetőleg rendkívül értékesek, — hasonlókép a koraközépkori magyar királyeszmét illető megállapításai is. Szellemtörténeti módszere, éleslátása a nagy problémák irányában kitűnő gyümölcsöket termett ; kár, hogy nem mindig elég gondos a forrásadatok vizsgálatában s az analógiák felhasználásában. Több elővigyázatosság ezekben s több mérséklet az ismertetett főirányok jelentkezésének megállapításában könnyen megóvta volna tévedéseitől. Kétségtelen, hogy erős hatása lesz a kis könyvnek, s királyságunk legelső szakaszának a képén mindenütt felismerhetjük majd történetirodalmunkban nyomait. Holub József (Pécs). Schmeidler, Bernhard : Das spätere Mittelalter von der Mitte des XV. Jahrhunderts bis zur Reformation. (Kende, Oskar : Handbuch für den Geschichtslehrer, IV. 2.) Leipzig u. Wien, 1937. 8°. 227-492. 1. A Kende-féle Handbuch IV. kötete második részében a későközépkornak 1450—1520-ig terjedő szakaszát tárgyalja Sch. a mai történelemtudományi felfogás álláspontját képviselő, világos és áttekinthető feldolgozásban, mely a lényeget emeli ki. Az anyagkiválasztásban a már korábban kitűzött szempontok érvényesülnek, az irodalmi tájékoztatóban csak a jelentősebb forráskiadványok, monográfiák és nagyobbarányú összefoglaló munkák kapnak helyet. A korképet a gazdasági, társadalmi és szellemi élet bemutatásával teszi plasztikussá és teljessé. A későközépkor mint jellegzetes átmeneti idő jelenik meg előadásában. Ebben a korban szétbomlóban van mindaz, ami a régit jelenti, másrészt azonban az újkor erői, eszméi és nemzetállamai még csak a kibontakozás kezdeti állapotában vannak. A XIV. sz.-nak és a XV. sz. első felének ellentétekben bővelkedő, politikai eseményektől és küzdelmektől zavaros, a szellemi hanyatlás és újjáalakulás lázában vajúdó időszakát a XV. sz. második felében a kikristályosodás lassú folyamata váltja fel. A nagyobb államok egvmásközötti küzdelme a kisebb territoriális államok háttérbeszorítására s az újkori nemzetállamok kibontakozásához vezet. Ebben az időben teszi meg a Habsburg-királyság az első lépést azon az úton, mely a XVI. századi nagyhatalmi állás kiépítéséhez visz. A XV. sz. közepétől a hitújításig terjedő időszak a nemzetállamok alapvetésének és lassú kiérésének kora, szellemi téren