Századok – 1938

Történelmi irodalom - Váczy; Peter v.: Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Ism.: Holub József 209

209 TÖRTÉNETI IRODALOM Yáczv, Peter von: Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Pécs, 1935. 8° 139 1. Hogy e tanulmány célja több, mint egyszerűen a XI—XII. sz. történetét bemutatni, azt a bevezetés elolvasása előtt is nem csupán a címéből sejthettük, hanem a szerzőnek eddigi munkásságából is. Érthető érdeklődéssel vettük tehát kezünkbe a kis könyvet, amely ezekre a kérdésekre keres feleletet : melyek voltak a magyar királyság első korszakában a politikai élet főirányai, milyen szempontok szerint történt a közélet (das öffentliche Leben — das Politische — das Phänomen des öffentlich-rechtlichen) formálása és szervezése, s ebben micsoda hatalmak s mily mértékben vettek részt, — vagyis végeredményében a koraközépkori magyar királyság s magyar állam lényegének alaposabb megértéséhez akar közelebb vinni bennünket. Eredményeire röviden rámutat mindjárt a bevezetésben, amikor megállapítja, hogy politikai életünk kialakításában az említett korszakban majd a társadalom, majd az állam, majd pedig az egyház jut túlsúlyra, s így mint főirányok majd a „Vergesellschaftlichung", majd a „Verstaatlichung", majd pedig a „Verkirchlichung des Politischen" rajzolódnak elénk. Kitűnő meglátás, s mint majd az alábbiakban rámutatunk, rendkívül gyümölcsöző e korszak sok fontos jelenségének helyes és kellő megértése szempontjából ; — csak az a kár, hogy szerző többször beleesett abba a veszedelembe, amely minden periodizálásnál fenyeget, ha megfeledkezünk arról, hogy a ,,/ó'irány" csak a korszak alaphangját jelöli, s nem szabad mindenkép annak az érvényesülését keresni mindenütt s mindenben. A királyság megalakulásával — írja — a társadalom szerepe háttérbe szorul ; az állam veszi kezébe a politikai élet irányítását, s ez a meginduló „Verstaatlichung" lehetetlenné tette, hogy a nemzetségeknek abban valami szerepük legyen. Az a régi nézet, amelyet V. — Belowra emlékeztetőleg — „Theorie von einer Herrschaft der Sippe"-nek mond, szerinte csak „Hilfskonstruktion"-ja volt régibb történetirodalmunknak, mert a nemzetségek nem érték meg a nagy politikai és kulturális átalakulás kezdetét, s így szó sem lehetett arról, hogy Szent István alatt és után két világ állt volna itt egymással szemben. Emellett hangsúlyozza azt, hogy a nemzetségek a nomád népeknél sohasem alkották a társadalmi és politikai élet legmélyebb alapjait. Ezeknél, — írja, — a magyaroknál éppúgy mint a többi török népnél, theriomorph tagozódás uralkodott, vagyis az állat állt a társadalmi és politikai csoportok kialakulási processusának középpontjában ; nem a vérségi kötelék fűzte össze a nyájegység, az aul tagjait, hanem az állat volt az uralkodó ebben a társadalmi rendben. Hogy Leó császár szerint a magyarok „nemzetségek és ágak" (helyesen „nemzetségek és törzsek" !) szerint éltek, azt azzal magyarázza Váczy, hogy a nyájegység rendszerint több rokon család birtoka volt. Ε megállapítások körül azonban egy kis baj van. A therios ugyanis nem állatot, hanem vadállatot Századok 1938, IV—VI. 14