Századok – 1938

Történelmi irodalom - Fischer; Alfons: Geschichte des deutschen Gesundheitswesens. Ism.: Varga Endre 206

208 TÖRTÉNETI IRODALOM használhatóságában — hacsak a tárggyal szemben a megállapítások értékét veszélyeztető mesterkélt módszereket nem alkalmazunk — s nem osztjuk F. felfogását a másik kérdés tekintetében sem. Az egészségügytörténet többször érintett kétségtelen gyakorlati vonatkozásai ellenére elsősorban mégis szellemtudomány, a történettudomány egy ága, mely a legszorosabb kapcsolatban áll annak egyéb ágaival : gazdaságtörténettel, társadalomtörténettel, kultúrtörténettel stb., a vele való foglalkozás tehát elsősorban történeti ismereteket igényel, s így inkább a történész feladata. Mert ha a historikus tévedhet a közegészségügy problémáinak a múltban való felismerése tekintetében, még többet hibázhat az egészségtudomány szakembere tudományága modern problematikájának a történeti perspektíva helyébe állításával, illetőleg e perspektíva beidegzetlen voltának különböző következményeitől. Hogy erre nézve éppen F. munkájából keressünk példákat, a népegészségügy mai szempontjainak az anyagra kényszerítése s praktikus tanulságok levonásának igyekezete nem egyszer az erőszakoltság benyomását kelti, sőt a modern szempontok tárgyalási keretként alkalmazása oly korban, melyből a megfelelő adatok nem állanak rendelkezésre, szükségképen pozitívumokban szűkölködő általánosságok előadására vezeti. Viszont, úgy véljük, a történeti látás hiányosságának rovására kell írnunk az olyan megállapításokat, hogy például a XV. század végén, a XVI. század elején, a jobbágylázadások korában, amikor az európai gazdasági élet mélyreható átalakulása nyomán a parasztságra nehezedő növekvő terhek annak életszínvonalát mélyen leszállították, F. népmulatságokat ábrázoló fennmaradt képek s az alsó néposztályok fényűzését tilalmazó rendeletek alapján a parasztság általános jóléti viszonyait nagyon kedvezőnek állítja, egyszerűen utána téve, hogy más forrás szerint azok ez időben igen nyomorúságosak voltak. Méltánytalannak éreznénk azonban e tekintélyes munkával szemben egyes hibák kiragadását, ugyanígy nem akarunk kiterjeszkedni a feldolgozás, illetőleg szövegezés módjára sem, mely a közölt adatokat szintétikus műveknél szokatlanul kevéssé összeolvasztva sorakoztatja fel. Mindez nem volna igazságos alap e könyv megítélésére. F. munkájának lényege s egyben értéke ugyanis abban keresendő, hogy — mint fentebb már mondottuk — nagyszabású kísérlet az egészségügytörténet körülhatárolására, problémáinak, a vele szemben alkalmazandó szempontoknak és módszereknek összefoglalására, s hogy felvázolja azt az utat, melyen át az államhatalom az egészségügyre gondoskodását fokozatosan kiterjesztette, majd végre is annak egész komplexusát felügyelete, tudatos irányítása alá helyezte. F. tehát megmutatja azokat az alapokat, melyekből egy nagy nyugati állam modern egészségügyi intézményei kifejlődtek, mai egészségügyi képe kialakult. Varga Endre.