Századok – 1938
Történelmi irodalom - Fischer; Alfons: Geschichte des deutschen Gesundheitswesens. Ism.: Varga Endre 206
207 TÖRTÉNETI IRODALOM az elmélet szempontját a gyakorlat nézőpontjával kiegészítve — az orvostudomány állapotát a vizsgált korban a valóságnak megfelelőbben megismerhesse. Orvostörténet és egészségügytörténet, e két tudományág közül az utóbbi az elsőnél — az előadottakban érintett gyakorlatibb természeténél fogva — a jelennel is szorosabb kapcsolatban áll, s belőle inkább menthetők a modern életben hasznosítható tanulságok. Magától értetődő tehát, hogy a mai Németországban, hol az ületékes tényezők a belső erők lehető felfokozásának eszközeit keresve — a népi gondolat jegyében — eugenikai kérdésekkel intenzíven foglalkoznak, a hygienia-történet művelése erősen fellendült. F. munkája, mely a birodalmi egészségügyi hivatal megbízásából jött létre, az első modern kísérlet a németség (szerző ennek keretébe Németországon kívül Ausztriát, Svájcot és Csehországot is befoglalja) egészségügytörténetének szintetikus összefoglalására s egyben az egészségügytörténetnek mint az orvostörténettől már határozottan elvált, önálló diszciplínának átfogó műben való bemutatására. Ez az önállóság úgy az anyag kiválasztásában, mint a vele szemben alkalmazott módszereken szembetűnően jelentkezik. Az orvostudomány egykorú állapotának rajza csupán rövid milieu-vázlatokban kapott helyet, a tulajdonképeni tárgy mindig a közhygienia viszonyainak alakulása, az egészségügyi intézmények, az egészségügyi organizáció fejlődése, a hatóságok és törvényhozás ily irányú tevékenysége stb. P. a legkülönbözőbb keresztmetszetekben igyekszik a német nyelvterület egészségügyi viszonyait a különböző korokban bemutatni : milyen volt a társadalom egyes rétegeinek helyzete a kérdés szempontjából, milyenek voltak a táplálkozási, lakás- stb. viszonyok, népbetegségek stb., hogyan hatottak ki e körülmények a népszaporodásra stb. Egy-egy korszak egészségügyi állapotát, ügyes módszerrel, annak népmozgalmi adatain : a halálozás percentuális arányán, a gyermekhalandóság, az átlagos életkor alakulásán illusztrálja (jó példát szolgáltatva egyúttal arra is, hogy ily számítások, bár kétségtelenül igen fáradságos adatgyűjtés révén, sok évszázadra visszamenőleg eszközölhetők). F. tehát az anyagot mindig az egészségügytörténetnek (az orvostörténet nézőpontjaitól függetlenült) sajátos szemszögéből igyekezik vizsgálat alá vonni. Ez eljárás módot enged arra, hogy az egészségügytörténet fentebb említett praktikus vonatkozásait kifejezésre juttassa. Véleményünk szerint azonban a gyakorlatiasság — szerencsére inkább csak célkitűzésben — túl van hangsúlyozva. A könyv ugyanis főleg a jelen praktikus munkáját kívánja szolgálni, az egészségtudomány történeti alépítménye, az egészségügyi igazgatás irányítói részére az impulzusok forrása akar lenni. Sőt F. magát az egészségügytörténetet is — elismerve ugyan annak öncélúságát — úgy tünteti fel, mint amely az egészségtudomány részére a bakteriológiához, örökléstanhoz stb. hasonló segédtudományként használható, melynek művelésére ennélfogva csakis a közegészségügy mai aktív munkásai hivatottak. Kételkedünk az egészségügytörténet ilyen mértékű fel-