Századok – 1938

Történelmi irodalom - Dékény István: A történelmi kultúra útja. Középiskolai történelemtanítás. Ism.: Kring Miklós 202

202 TÖRTÉNETI IRODALOM sebben mondjuk, ha úgy fejezzük ki magunkat, hogy a köztörténet fogalma tágult ki napjainkban. Szelekciós elvéhez ugyan már F. sem tudott mindvégig következetesen alkalmazkodni, mert például Vasarinak, Winckelmannak, Hegelnek, vagy még a filozófiatörténész Zellernek is helyet kellett adnia. Egyszóval egy mai „Fueter" szintetikusabb volna, ami nem jelenti azt, hogy az analízis lelkiismeretessége és aprólékossága terén egy vonalnyit is szabad volna engednie a F. színvonalából. Egyik szelekciós szempontját azonban ma is módosítás nélkül elfogadhatjuk. „A historiográfia történelmének — írja — másnak kell lennie, mint egy historikusok lexikonának." Tehát inkább arra törekedett, hogy minden fontosabb irányt tárgyaljon, mintsem az összes fontosabb historikusokat, bár az irodalmi összefoglalásokban a kevésbbé jelentékenyek adatait is megtaláljuk, azokét, akik a szövegben nem szerepelnek. Egy ilyen összefoglaló mű valóban csak a nagy iránymutatók, úttörők, újítók személyét veheti bővebb figyelembe. S ezen a ponton a kisebb nemzetek érzékenysége sem indokolt. Bármily jelentékeny helyet foglal is el egy historikus nemzete irodalmában, az egyetemes feldolgozás nem lehet rá tekintettel csak azért, mint ahogy nem terjeszkedhet ki az egyes nemzetek irodalmának tárgyalására sem. Fontos azonban az általános irányok, szemléleti módok, iskolák, egyes nagy egyéniségek hatásának elterjedését ábrázolni. Egy új „Fueter" ebben a tekintetben is univerzalisztikusabb lenne. Mindezeket figyelembevéve, csak helyeselhetjük az új kiadás gondozóinak álláspontját, hogy egyáltalában nem nyúltak a régi szöveghez, nem kísérleteztek „modernizálásával", ami csak céltalan és sikertelen toldozás-foltozás lett volna, megrontotta volna a mű egységét, viszont nem elégítette volna ki az új kívánalmakat sem. Sokkal helyesebb volt tehát a változatlan szöveghez függelékül adni az újabb irodalmat a régi mellé, felhíva a figyelmet az lij kutatásoknak a F.-étől esetleg eltérő eredményeire. Talán még azt lehetett volna megtenni, amit Heimsoeth tett Windelband „Lehrbuch der Geschichte der Philosophie"jának új kiadásakor : egy fejezetet függesztett hozzá a XX. század fejlődéséről. De F. standard művének új kiadása enélkül is nagy szolgálat a történettudomány művelőinek. Joó Tibor. Dékány István : A történelmi kultúra útja. Középiskolai történelemtanítás. (Pedagógiai szakkönyvek, 3.) Budapest, 1936. 8° 128 1. A társadalom több, múlt egyes emberek összesége. Több, mint az egyes emberek által képviselt anyagi és szellemi erők összege. Ami az emberek sokaságát társadalommá teszi, az a nehezen meghatározható plusz, erkölcsi erő, amely a legvégső értékekről alkotott többé-kevésbbé azonos felfogásból sarjad. A nézőpontoknak ez az azonossága nemcsak az élet leélésének formáiban eredményez sok hasonló vonást, nemcsak megteremti azt a milieut, amelynek keretén belül lelki életükben, ízlésükben, szokásaikban egymáshoz közelálló emberek futják meg földi