Századok – 1938

Történelmi irodalom - Dékény István: A történelmi kultúra útja. Középiskolai történelemtanítás. Ism.: Kring Miklós 202

203 TÖRTÉNETI IRODALOM pályájukat, hanem bizonyos aktivitással jár együtt. Kisebb, vagy nagyobb mértékben, de minden társadalomban kétségtelenül megnyilatkozik az az akarat, hogy a maga életét, élete külső és belső feltételeinek fennmaradását biztosítsa. Az erkölcsi és szellemi élet folytonosságának szolgálatában az európai népek társadalmán belül az iskolázás, s főként a középiskola áll. Célja a jövendő biztosítása, eszköze pedig ebben nem annyira a jövő világkép megrajzolása és feladatok kitűzése, mint inkább az adottságok alapos megismertetése, a felnövekvő nemzedéknek bevezetése abba a kultúrába, amelyet őseiknek évszázados munkássága teremtett meg. Valahogyan az elmúlt és eljövendő között áll : mintegy az időnek fölébe emelkedve fejti ki hivatását. Természetéből folyik, hogy a pillanat, az úgynevezett jelen szükségleteivel alig-alig vethet számot. Ebben rejlik azután a középiskolák örök tragédiája. A társadalom mindenütt és mindenkor a legértékesebb (a legszebb, legjobb és legigazabb) átörökítésére és ennek az új nemzedék által elvégzendő objektiválására teremti meg a maga középiskoláját. Mire azonban ez a törekvése — módszerekben, tantervekben és utasításokban — intézménnyé válik, addigra eljár az idő, ha nem is a legfőbb értékekről, de ezeknek az értékeknek megvalósítási módozatairól vallott felfogás felett. Innen a társadalom örökös elégedetlensége iskolájával, innen az egymást váltogató iskolai reformok. El lehet mondani, hogy a középiskola a társadalom, a nemzet egyik legnagyobb, örökös szociális problémája. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület tehát nemzeti szempontból is figyelemreméltó munkát végzett akkor, amikor a középiskolai tantárgyak módszertanának kiadására vállalkozott. A metodikák közül elsőnek a történettanítás módszertana jelent meg, D.-nak, a sorozat szerkesztőjének tollából. Alig van még Magyarországon olyan elméleti pedagógusunk, aki annyira benne élne a gyakorlatban és tanárunk, aki olyan mély elméleti képzettséggel és tudományos hírnévvel rendelkeznék, mint D. A történelmi kultúra útja címet viselő módszertan mindenképen méltó folytatása, részben betetőzése D. eddigi munkásságának. A könyv legnagyobb érdemének azt tartjuk, hogy a szerző egész munkájában következetesen érvényesítette alapelvét, mely szerint a középiskolai nevelő oktatásnak egyaránt számot kell vetnie a gyermeki, vagy ifjúi lélekkel, a tárgy mögött álló tudomány (a történelem) természetével és a tanuló társadalmi milieujével (az iskolával). Modern pedagógus, tehát akkor, amikor a három szempont harmonikus érvényesítésében nehézségek mutatkoznak, érezhetőleg mindig a gyermeki lélek által megszabott lehetőségeket hangsúlyozza. A gyermek erősen szubjektív, egocentrikus lény. Testi és lelki fejlődésében kivált a 15—17. évek zárkózottsága, sokszor antiszociális gondolkozása a legnagyobb nehézségek elé állítják a történelem tanárát, aki ad hoc érdeklődésű tanítványát mindenképen igyekszik az emberiség kultúrmunkájának tárgyilagosan értékelő továbbfejlesztőjévé nevelni. A pozitivizmus kora nem tudott mit kezdeni a történelemmel ;