Századok – 1938

Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A hazai céhrendszer bomlásáról 167

A HAZAI CÉHRENDSZER BOMLÁSÁRÓL 189 A pozsonyi céhmesterek1

nyilatkozata az adott viszonyok között merésznek ítélte a változtatásokat, különösen azt a rendelkezést kifogásolta, hogy a jövőben segédek nélkül a saját kezére való dolgozás senkinek meg nem tiltható : ezzel a céhek megsemmisülnek. A céheket csak akkor lehetne megszüntetni, ha az ország gazdasági élete fejlettebb lesz, a földművelés, bányászat kifejlődik, pénz és népesedés révén a szükségletek növekednek. A mesterjog kiterjesztése a tanult iparosok elszegényedésére vezet. A legények bére a szabad versenyben le fog szállni és politikailag veszedelmes proletáriátus alakul majd ki, ami a mindinkább ,,lábrakapó kommunizmusnak szövetségesévé fogja őket tenni". Az inasokkal továbbra is mindenféle munkát akarnak végeztetni, all órai munkaidőt keveslik. A szállók fenntartását üdvösnek vélik. A mesterdíjak fizetése az özvegyek és árvák megsegítése miatt továbbra is fenntartandó. Ehhez a kormány ragaszkodik, de hozzájárulásról nem gondoskodik.2 A modori céhek legfőként azon rendelkezés ellen nyilatkoztak, amely a mesterség gyakorlását segédek nélkül mindenkinek megengedi. Az iparszabadság eme helytelen értelmezése megsemmisíti a céheket, a mesterek el fognak szegényedni, a szakképzés hiányos lesz. A céhládára vonatkozólag fenn kell tartani a régi szokást. A rimaszombati céhek a munkaidő korlátozása ellen tiltakoznak. Szerintük például a malomiparban a munka éjjel-nappal folyik, de a segédek már nem akarnak úgy dolgozni, mint eddig.3

A bazini céhek a szabadkézre való munkavállalás ellen szólnak. Kívánják a régi munkaidő fenntartását. A 10 forintos mesterdíjat keveslik, mert kevés a pénz a céhládában, amióta a szegődési és felszabadítási díjat leszállították és a pénzbeli büntetéseket eltörölték.4 Annyit megállapíthatunk e néhány nyilatkozatból is, hogy a segédek és inasok sorsának javítására fizetés, munkaidő, ellátás, emelkedettebb, emberibb bánásmód volt nemcsak a munkásság követelése, hanem Klauzál miniszteré is. Elvi jelentőségű rendelkezés volt a kifogásolt saját kézre 1 166 szabó, 40 pék, 16 lakatos, 6 építő, 10 színező, 5 kötélgyártó, 40 asztalos, 1 kalapos, 25 festő-aranyozó, 20 fényező, 11 kádár, 4 rézműves, 10 üveges, 34 hentes, 13 szappanos, 4 puskaműves, 7 gombos, 7 kefekötő, 4 posztós, 24 molnár, 5 mézeskalácsos, 7 tímár, 12 kovács 127 varga, 2 hegedűkészítő, 2 paplancsináló, 7 nyerges, 10 kesztyűs, 20 bádogos, 11 esztergályos, 4 rézöntő, 30 kertész, 5 szűcs, 15 aranyműves, 13 késes. 2 O. L. F. I. K. M. Iparosztály 1849. 1/17., 1848. júl. 29-én. 3 Uo. Egyveleges iratok. 1848. 33. sz. 4 Uo. 1848. 41. sz.