Századok – 1938
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A hazai céhrendszer bomlásáról 167
190 UNGÁR LÁSZLÓ való dolgozás, amely az iparszabadság felé tört utat. Közvetlen hatása valóban jótékony volt, de. mint ilyen esetben szokott történni, a legények is túlmentek a rendeletben nyert jogokon, elhagyták mestereiket, mint az a négy budai csizmadia, akik lakást béreltek és saját kezükre dolgoztak. Amikor a céh a tanácshoz folyamodott, a kapitány elé idézett egyik legény azt mondta, hogy „minek nekünk az ilyen vagy olyan céhszabályok, egy pár nap múlva úgyis respublikát kiáltunk".1 A budai cserepezőmesterek is arról panaszkodnak, hogy 25 legény közül 6—8 dolgozik mesternél, a többi, saját kezére dolgozva, tönkreteszi őket.2 A legények hiányolták, hogy az idegen munkásokról nem intézkedik a rendelet : a pesti kovácssegédek arra kérték a minisztert, hogy idegen csak akkor lehessen mester, ha magyarul tud.3 A két fél kifogását azonban az események túlszárnyalták. A magyar kormány az önvédelmi harc megszervezése közben a kézműipartól maximális teljesítőképességet kívánt, hogy a felszerelés és utánpótlás nehéz feladatát minél sikeresebben megoldhassa és sok esetben, kiváltkép a hadfelszerelési iparban, a céhszabályokat módosító rendelet paragrafusaival ellentétben cselekedett. A bukást követő években az abszolutizmus a céhrendszerben hozott változtatásokat továbbra is fenntartotta. 1851-ben egy ideiglenes utasítás az iparengedélyezési rendszert vezette be. Az 1857 február 9-i császári rendelet a céheket megfosztotta attól, hogy az ipargyakorlás jogát ők adományozzák : ez a jog a közigazgatási hatóságra szállt. A két évvel később, 1859. december 20-án, kiadott pátens korlátolt iparszabadságot léptetett életbe.4 Egyébként az abszolutizmus idején a kézműipar fokozatos lassú romlása figyelhető meg.5 Az iparosok elszegényednek ; 1862-ben egy fehérvári molnármester azt írja, hogy „az iparos is elmenne valahová segédnek, ha megfogadnák, ha kellene".6 A kiegyezés után meginduló gazdasági fejlődés, a vasúti hálózat kiépítése, a hitelélet izmosodása, a pénzintézetek 1 Szf. lt. Budai lt. Budai lajstromozatlan iratok 1848. 2 Uo. 3 O. L. F. I. K. M. Iparosztály 1848. 1/359. 4 Szádeczky i. m. 163. és köv. 1. 5 Kring M. : A tatai csapómesterek. Domanovszky S. emlékkönyv, 418. és köv. 1. Győrben a 60-as és 70-es években 58 céh működött ; a tagok száma a legtöbben 10 és 20 között mozgott, de volt olyan céh is, amelyiknek csak 1—2 tagja volt. Ld. Fehér Ipoly : Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest 1874), 318. 1. 6 Varga István : Eszmetöredékek a céhrendszerről és a korlátlan szabadiparról. (Székesfehérvárott 1866.)
