Századok – 1938

Értekezések - IVÁNKA ENDRE: Két magyarországi plébániai könyvtár a XV. században - 137

KÉT XV. SZ.-I PLÉBÁNIAI KÖNYVTÁR 141 állott, a sekrestye volt. Ebből a csoportból, mely később is a sekrestyében maradt és így sokszor külön van választva a tulajdonképeni plébániai könyvtártól, vált ki idővel az a rész, melyre a plébánosnak lelkészi teendőinél volt szüksége : szentírásmagyarázatok, predikációskönyvek, gyóntatói kézikönyvek, egyházjogi könyvek. A könyvtárnak ez a része a plébános házában szokott lenni. Ezenfelül van a plébániai könyvtárnak egy másik része is, mely az úgynevezett librariában talált elhelyezést, legtöbbnyire egy, a sekrestye mellett levő helyiségben ; úgy van ez Bártfán (a Magyar Nemzeti Múzeumban megvan még a könyvszekrény, melyet a könyvtárhelyiség méreteihez szabva a plébániai könyvtár részére készítettek)1

és így már 1276-ban a veszprémi káptalan könyvtárában, melynek helyisége egy „conclavis sacristie camera" volt, ahol a könyvek a templom pusztulásakor elégteli.2 Hogy a látogatók itt a könyveket egy közkönyvtár módjára használhatták, azt bizonyítják a láncok, amelyekkel az itt elhelyezett könyveket ellátták. Erre csak akkor volt szükség, ha idegenek fordultak meg a könyvtárhelyiségben és használták a könyveket. Hogy egy ilyen plébániai könyvtár körülbelül milyen művelődési eszközöket nyújthatott az olvasónak, milyen tudományos és szellemi igényeket elégíthetett ki, mennyire tartott lépést az általános európai műveltség haladásával és mennyire informálta az olvasót az akkori általános szellemi áramlatokról, ezt az alábbi sorokban két magyarországi plébániai könyvtár anyagának ismertetésével akarjuk bemutatni. Természetesen ma már nem található együtt egyetlenegy régi könyvtár állománya abban az állapotban, abban az elrendezésben, amint azt a XV. század folyamán gyűjtötték és használták — még a szerencsésebb sorsú nyugati országokban is ritkaság az ilyen eset, nálunk pedig, ahol a törökök dúlása sokszor még azoknak az épületeknek a nyomait is eltüntette, melyekben a középkori könyvtárakat keresnünk kellene, egyáltalában nem fordul elő. Hiszen még a középkorból átmentett kódexeknek legnagyobb része is vagy olyan vidékről való, ahol a törökök nem jártak (a Felvidékről3 és Erdélyből), vagy annak a körülménynek 1 Ld. Ábel J. : A bártfai Szent Egyed temploma könyvtárának története, 57. 1. 2 Fejér : Codex diplomatieus IX/7. 693. 1. 3 Jellemző, hogy az Egyetemi Könyvtárnak karthauzi kolostorokból származó kódexei közül körülbelül 20 darab (a 48, 53, 54, 55, 56, 57,59, 60, 61, 62, 63, 68, 79, 83, 84, 86, 90, 92, 93. biztosan, a 70, 82, 102. valószínűleg) a Dunajec melletti lechnitzi karthauzi kolostorból