Századok – 1938

Tárca - Balanyi György: Miskolczy István † 130

TÁRCA 131 gógiai írónak indult. Doktori értekezését a privigyei piarista kollégium történetéről írta. (Művelődéstörténeti értekezések, 16. Vác, 1907.) Alkalmilag azután is szívesen fordult témákért rendje múltjához. (Bajtay Antal és az erdélyi iskolaügy a Ratio educationis előtt. Magyar Középiskola 1909. A piaristák 1753-i tanügyi reformtervezete. U. o. 1910. Bajtay Antal szerepe Erdély közéletében. Századok 1913.) Ezirányú tanulmányainak legérettebb gyümölcse Bajtay Antal szeretettel és melegséggel megírt életrajza. (Budapest, 1914.) A középkor szerelmese tulajdonképen Dante személyén át lett. Érdeklődéssel és odaadással merült el a poéta divino költészetének és korának tanulmányozásába. Kedvéért jól megtanult olaszul és egyre szélesebb körre terjesztette ki tanulmányait. Mutatja ezt mindjárt első középkori tanulmánya : Itália a XIII. században, mely tartalmi gazdagságáért és józan mértéktartásáért ma is megérdemli az elolvasást. (A Budapesti piarista főgimnázium 1907—8. évi értesítője.) És minél mélyebben merült el a XIII. századi viszonyok tanulmányozásába, figyelme annál fokozottabb mértékben fordult Anjou Károly zordon alakja felé. Benne ismerte fel a vége felé siető olasz középkor legkiemelkedőbb egyéniségét s ezentúl túlnyomóan az ő alakjával és politikájával foglalkozott. (Anjou Károly politikája a tagliacozzói csata után. Történeti Szemle 1913. Anjou Károly. Budapest, 1913. Anjou Károly balkáni politikája. Szeged, 1925.) A világháború és a nyomában járó szomorú események azonban hosszú időre megbénították boldogult társunk alkotó kedvét és tehetségét. A tespedés és az önmagával való vívódás terméketlen korszaka csak a húszas évek derekán szakadt fel. Miskolczy újból dolgozni kezdett. Ekkor írta két derék összefoglaló munkáját „Magyarország az Anjouk korában" (Budapest, 1923) és „A középkori kereskedelem története" címmel. (U. o. 1926.) Igazi egyéniségét és munkaterületét azonban csak Í925/26 és 1929/30-ban végzett olaszországi tanulmányútjain találta meg. Ekkor nyitott rá az Anjou-kori kutatások kimeríthetetlenül dús forrásaira a római, nápolyi és firenzei levéltárak roppant anyagában. Ettől fogva minden idejét és erejét az Anjou-kori olasz-magyar kapcsolatok felderítésére szentelte. Egymás után adta ki értékesnél-értékesebb tanulmányait és felolvasásait, melyek nemcsak gazdagították, hanem sok tekintetben helyesbítették is eddigi tudásunkat. (A magyar Anjouk trónigénye Nápolyra. Történeti Szemle 1928. András herceg tragédiája és a nápolyi udvar. Budapest, 1928. Nagy Lajos nápolyi hadjáratai. Hadtörténelmi Közlemények XXXIV—V. kötet stb.) Lassankint átvette a nagyérdemű Pór Antal egész munkaterületét azzal a lényeges különbséggel, hogy a közkézen forgó magyar források helyett jórészben olasz, tehát nálunk még ismeretlen kútfőkből merítette adatait. Rövidesen tekintéllyé és az Anjou-kor specialistájává nőtte ki magát, kinek megállapításait legtekintélyesebb történetíróink is elismeréssel és helyesléssel idézték. Pedig közben az iskolában is rendesen végezte 9*