Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
12 SZABÓ ISTVÁN. telke vagy civilis fundusa, melynek a szállásos legelő, illetőleg a legeltetési jog csak tartozékát képezte, benn volt a helységben. Ez a telek pedig éppen annyira nem ,,mezőség"-i, mint amennyire nem „telek", nem „sessio" a szállásos legelő. A tanyai jobbágytelek a XV. században nagyon korszerűtlen elképzelés a jobbágyfalu szerkezete s a falui földközösség miatt is, mely még századokon keresztül élt a magyar földön. A közösség rendszerével ugyanis összeegyeztethetetlen lett volna, hogy egyesek — az 1492. évi adatok szerint a túlnyomó többség — a közös külsőség jó részét tanyai telekalakítással kivonják a közösség kezéből. S ha mindezek mellett figyelembe vesszük azt is, hogy a „sessio campestralis" más helyen nem — a szomszédságban sem — fordul elő s hogy a XVII. századi makovicai urbáriumok egyáltalában nem tudnak tanyai településekről1 és ha meggondoljuk azt is, hogy a gödöllői dombos vidéken még csak elképzelhetők éppen a tanyák, de mit keresnének ugyanazok a kis sárosmegyei hegyi falvakban, nyilvánvalóvá válik, hogy a „sessio campestralis "-ban néhai Rozgonyi János és Osvát sárosi és pestmegyei falvaiban 1492-ben nem „mezőségi", nem tanyai jobbágytelket kell keresni, hanem valami mást. A kérdésre, mely e különös települési elemben előttünk felvetődött — félretéve az ez esetben önmagában elégtelen filológiai magyarázatot — megnyugtató válaszra azokban az oklevelekben lelhetünk, melyek a kérdéses korban, tehát a mohácsi sorsfordulót megelőző században jobbágytelkeket tömegesen sorolnak fel. Az ilyen oklevelek rendszerint családi megosztozásokat, leánynegyedek kiadását, perbeli megegyezéseket örökítenek meg s a birtokot, melynek értékét a majorsági gazdálkodás fejletlensége miatt ekkor még jóformán csak a jobbágytelek adta meg,2 a telkek számbavételével fejezik ki.3 Az osztozók és osztoztatok feljárják a 1 Pl. O. L. ITC. ( = Urbaria et conseriptiones) 20—28 (1619), 21—1 (1624), 21—2 (1631), 21—3 (1634), 21—4 (1641), 21—7 (1641), 21—12 (1673), 21—13 (1673), 5—15 (1693), 22—3 (1698), 22—4 (1699). Különösen részletesek az 1673. és 1699. éviek. 2 Jó példa erre Bodó Gáspár és Várdai Miklós pere : a perbeli bodrogmegyei falvakban a „populosa" telket következetesen 1, az elhagyott, puszta telket sőt legtöbbször % márkában vették fel. (Zichy-oklt. XI. 339—341. 1.) A föld- és jobbágyérték viszonya tekintetében más kiindulásból hasonló eredmény : Szabó I. : Ugocsa megye (Magyarság és nemzetiség I. Budapest 1937) 102. 1. 3 Az osztozá&ok nagyobb részében mégsem került sor a telkek összeszámolására s a telekszámnak oklevélbe foglalására. Sok esetben ugyanis falvakon és nem telkeken osztoztak, más esetben a falvak
