Századok – 1938

Szemle - Relković Imre: A kálvinista Róma. Két elnevezés története. Ism.: Tóth László 127

SZEMLE 127 autonómia s a központiság súrlódását illetően, a Szovjet azonban a nemzeti fejlődés szempontjából mindenesetre „bátor kísérlet" az „észszerűtlen" nyugati berendezésekkel szemben. A keleteurópai fejlődésterület nyugatiasodási folyamatában a legérdekesebb jelenségeket kétségkívül a nemzeti fejlődés mutatja. T. a faji szempont túlzó értékelése folytán e jelenségeket nem a szükséges mélységben vizsgálja ; műve azonban így is jó meglátásokat enged a fejlődésnek a kultúrkör sajátos társadalomszerkezetében gyökerező jellegzetes formáit illetően. Elekes Lajos. Révész Imre : A „kálvinista Róma". (Két elnevezés története.) Theologiai tanulmányok, 35.sz. Debrecen, 1934. 8° 34 1. R. értekezése sokkal többet nyújt, mint amennyit címében igér. Csupán a munkája eredményeit összegező utolsó fejezetben foglalkozik Debrecen ma közkeletű elnevezésével, megállapítva, hogy az a XIX. sz. hatvanas éveiben jelentkezett először, kissé gúnyos árnyalattal a debreceni reformátusság egyházi konzervativizmusára célozva. Viszont ilyen értelemben már lényegében megtalálható ez az elnevezés egy XVI. századi unitárius szellemű, tehát a kálvinizmust gúnyoló színműben, a „Válaszúti komédiá"-ban. Az elnevezés gúnyos éle azonban a XIX. sz. nyolcvanas évei óta teljesen elenyészett, azóta Debrecen büszkén viseli ezt a nevet. R. az elnevezés eredetének vizsgálata során magyar analógiákat sorol fel, de csodálatosképen kihagyta a legjellemzőbb párhuzamot, azt, hogy Nagyszombatot „kis Rómá"-nak szokták emlegetni, nyilván azért, mert ott székelt évszázadokon át az esztergomi érsek és káptalan, továbbá nagyszámú egyházi intézménye és temploma miatt. Érdekes volna megvizsgálni, hogy nincs-e valami összefüggés a két elnevezés között. R. tanulmányának első, terjedelmesebb részében a „kálvinista" elnevezés eredetével, értelmével és elterjedésével foglalkozik. Megállapítja, hogy a reformátusok, theologiai felfogásuknak megfelelően és a Luther személyét heroizáló ágostai evangélikusokkal ellentétben, Kálvin személyében nem perszonifikálták vallásukat. Eleinte gúnynév volt a „kálvinista", amelyet az evangélikusok és a katolikusok használtak. Később a névnek támadó éle elenyészett és maguk a reformátusok is használni kezdték a kálvinista nevet, az irodalomban Czeglédi István kassai prédikátor használta először 1663-ban. Az elnevezés szinte kitüntető jellegűvé vált a XIX. sz. nemzeti liberális szemléletében, amikor a „magyar kálvinista" összetételben arra utalt, hogy a református vallás követői, ellentétben az ágostai evangélikusokkal és a katolikusokkal, szinte kizárólag a magyar anyanyelvűekhez tartoznak. R. tanulmányának általános történelmi szempontból is értékes megállapítása, hogy a magyar református egyház a XIX. században, éppen amikor politikai szempontból rendkívül jelentős szerepet játszik, különböző hatások alatt mennyire eltért a reformáció és Kálvin eredeti tanaitól. Gyökereit tekintve, hasonló volt ez a liberális katolicizmushoz, de annak tudatos volta nélkül jelentkezett a magyar református egyházban. R. mintaszerű módszerességgel írott tanulmánya sok új szemponttal járul a magyar református szellemiség történetéhez. Tóth László. Pancratz, Arnold : I)ie Gassennamen Hermannstadts. Hermannstadt (Nagyszeben, Sibiu), 1935. Deutscher Sprachverein in Rumänien. Kraft u. Drotleff. 8° 79 1. Német várostörténetek újabban nagy teret fordítanak az utcanevek módszeres vizsgálatára, aminek a kimondottan topográfiai eredményeken kívül fontos népiség-, nyelv-, gazdaság- és társadalomtörténeti megállapításokat is köszönhetnek.