Századok – 1938

Szemle - Timon Béla: Az 1838/39. évi regnicoláris deputatio katonai vonatkozású munkálatai. Ism.: Vácz Elemér 123

SZEMLE 123 vezetet ismertesse. Ezen a kereten belül ügyes, nagyon áttekinthető a tanulmány s nemcsak a politikai történetírás terén hasznosítható, hanem az erkölcs- és hivataltörténelem számára is. (De olvasmánynak nem a legsikerültebb M. könyve ; nehézkes mellékmondatai, túlzsúfolt jelzői az adatokkal amúgy is túl tömött előadást csaknem teljesen élvezhetetlenné teszik.) A második részben a postavonalakat részletezi ; itt már nem jár annyira ismeretlen talajon s így inkább az eddigi eredmények kiegészítésére szorítkozik. Újat csak annyiban nyújt, hogy az egyes vonalak biztosításának és birtoklásának kérdéseit tárgyalva, az államok közötti harcokat is bemutatja, leírja : milyen intézkedéseket tett Ausztria, hogy a birodalmi postaszolgálat a kezében maradjon s ne csússzék át a porosz vagy más királyság birtokába. Érdekes felsorolás tünteti fel, hogy miképen vesztette el Ausztria az egyes államokban, főként Olaszországban a postavonalakat s hogyan kellett feladnia egyes fontos postapáholyokat, különösen Szardiniában, ami azután Metternich számára lehetetlenné tette, hogy a birodalom széthúzó államainak életébe szerves és átható bepillantást nyerjen. Ez idézte fel M. szerint a hatalmas és jól kiépített központi rendőrszervezet és postaszolgálat bukásán keresztül az osztrák birodalmi gondolat átmeneti bukását ; csak a forradalmak véres tapasztalatai után tudták azt ismét felvenni. De a szervezet olyan sikert, mint Metternich korában, nem ért, nem is érhetett el, hiszen csak egyszerű utánzata volt már Metternich titkosrendőri szervezetének. Komoróczy György. Timon Béla: Az 1838/39. évi regnicolaris deputatio katonai vonatkozású munkálatai. (A es. kir. hadsereg elhelyezése és ellátása Magyarországban.) Budapest, é. n. 8° 115 1. A magyar reformkor országgyűlései a bizottságok egész sorát küldték ki az időszerű kérdések tanulmányozására. T. munkája az 1838/39. évi országgyűlés által a császári-királyi haderő ellátásának és elhelyezésének kérdésében kiküldött bizottság munkálatairól számol be. Rövid bevezetésben ismerteti azt a fejlődést, mely a közös hadsereg kialakulásához vezetett, s vázolja az önálló magyar hadsereg felállításáért folytatott eredménytelen küzdelmeket is. Sajnálatos tény, hogy e sikertelenségért a rendeket is súlyos mulasztás terheli ; a szegénységükre való hivatkozásnak, máskor meg egyszerű feledékenységüknek nagy része volt abban, hogy a hadsereg magyar jellege észrevétlenül elsikkadt. Magyarországot a monarchia állandó hadserege ebben a korban már valóban csak annyiban érintette, „amennyiben az emberanyag egy részét szolgáltatta és az eltartási költségek egy részét fedezte". A monarchia közös badiintézmónyeinek eltartása ügyében folytatott küzdelmeknek egyik jelentős állomása az 1838/39. évi országos bizottság működése. A közös hadiintézmények ellátására és elhelyezésére még egy 1751-ből való szabályzat szolgált alapul, amely már teljesen elavult. Ennek korszerű megváltoztatására törekedtek tehát kormányzat és rendek egyaránt. T. részletesen ismerteti az országos bizottság megalakulásának körülményeit, a katonatagok kiküldetése körül folyt tárgyalásokat, az utasításokat, amelyeket a katonatagok a haditanácstól miheztartás végett kaptak, valamint a gr. Cziráky elnöklete alatt lefolyt tárgyalásokat. Az országos bizottság, mielőtt a kérdés tárgyalásához lényegében hozzáfogott volna, egy történeti visszapillantás elkészítését tartotta szükségesnek, amelynek összeállítására albizottságot küldött ki ; azokat a jelentéseket és összeállításokat, melyek alapján ez albizottság munkáját végezte, T. külön fejezetben ismerteti. Az országos bizottság tanácskozásainak