Századok – 1938

Szemle - Hoffmann; Viktor: Beiträge zur neueren österreichischen Wirtschaftsgeschichte. III.: Die Anfänge der Zuckerindustrie in Österreich und Ungarn. Ism.: Mérei Gyula 121

SZEMLE 121 feladat a rend helyreállítása, aztán a bajok okait kell megszüntetni alapos vizsgálatok nyomán készített urbáriumok kiadásával. A legkényesebb három kérdés, mely a tárgyalásokon sorra került : a titkos bizottsági eljárás, az usus és consuetudo, valamint a contractus és conventio kérdése. Minden nemesi hozzászólás alaphangja a végső rendezés halasztása és evégből problémák támasztása. Nem csoda, hogy az egész kérdés csak félévszázad múlva érett meg a jobbágyfelszabadítás és örökváltság formájában. Farkas László. Hoffmann, Viktor: Beiträge zur neueren österreichischen Wirtschaftsgeschichte. III. Teil. Die Anfänge (1er Zuckerindustrie in Österreich und Ungarn. 2. Abteilung. (S.-A. aus : Archiv für österreichische Geschichte, 113. Band, 1. Hälfte.) Wien, 1934. 8° 165 1. H. a füzet címében a cukoripar kezdeti fejlődésének rajzát igéri, azonban korábbi ipartörténeti tanulmányai során használt levéltári iratanyagának kereteit nem bővíti ki, megmarad a bécsi Hofkammerarchiv aktái és a Staatsarchivban őrzött államtanácsi iratok használata mellett. Már pedig a legfelső központi hivatalok irataiból a gyárak lüktető, eleven élete, általában pedig egyes iparágak fejlődéstörténete nem olvasható ki ; ahhoz a tartományi, ill. a magyarországi dicasterialis levéltárak s a gyárak telepeinek helyén a városi levéltárak használata s az idevágó egykorú nyomtatott irodalom ismerete elengedhetetlenül szükséges. H. dolgozata így a címben kitűzött célnak nem felelhet meg, mint az a magyarországi gyárakra vonatkozó rész közelebbi megtekintése során hamarosan kitűnik. Nem szólva a fiumei gyáralakulásról, a mai viszonyaink között kutatás szempontjából inkább hozzáférhető soproni cukorfinomító történetével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy ennek sorsáról már Wiener Moszkó háború előtt megjelent kitűnő és mintaszerű, mind módszeres felkészültség, mind tárgyi tudás tekintetében, mind pedig átfogó szemlélet dolgában H. dolgozatát messze felülmúló könyve (A magyar cukoripar fejlődése, 1902) is többet tud az Orsz. Levéltárban levő csődiratok alapján. Wiener nem ismeri ugyan az államtanács H.-tól idézett aktáját és hamarabb vonja el pillantását a gyár életéről, mint a bécsi szerző ; viszont az idevágó egykorú irodalom felhasználásában ismét az övé az elsőbbség, pedig nem is volt történész, hanem közgazdász. H. egyszerűen tudomást sem vesz az egykorú irodalom létezéséről. A távlatot sem H. füzetéből kapjuk, hanem Wienernél találjuk meg : igen ügyesen kidomborítja a kontinentális zárlat jelentőségét a magyar cukoriparban, míg H. ezt a tényezőt is elhanyagolja. Teljesen érthetetlen, hogy ha már a cukoripar fejlődéséről akar írni, miért foglalkozik csak a nádcukorgyártással s miért nem terjeszkedik ki a később oly döntő jelentőségűvé vált s már a H.-tól tárgyalt korszakban meginduló, bár a kontinentális zár után újra elalvó répacukorgyártásra. Erre Magyarországon ekkor már két kísérlet is történt, mégpedig a H.-tól elhanyagolt kontinentális zár hatására, amikor a bécsi kormány Magyarország egész területén mindenféle pótanyagokból való cukortermelésre hívta fel a lakosságot. A cukoripar fejlődésének ez az érdekes, bár csak epizódjellegű fejezete teljesen kimaradt H. előadásából, pedig az idevágó forrásanyag a Hofkammerarchivban (Ungarn, Commerz Akten. Fase. 14. No. 5684. 1768—1813, Id. Wiener, 54—68. 1.) található. A gyárak időnkénti állapotáról pedig, legalább is magyar viszonylatban, az 1792, jún. 2-án hivatalosan elrendelt (v. ö. Politische Gesetze Kaiser Franz II., 1. k. 99— 102. 1.) gyártáblázatokból (Orsz. Levéltár, Helyt. Commerciale)