Századok – 1938
Szemle - Rachel; Hugo: Das Berliner Wirtschaftsleben im Zeitalter des Frühkapitalismus. Ism.: Berlász Jenő 119
SZEMLE 119 körein kívül a kor színvonalán álló patríciusok voltak (Pietro Verri a pénzügy, Cesare Beccaria az igazságszolgáltatás terén), akik belátták, hogy az uralkodó reformjai a nép boldogságát mozdítják elő. A reformok centrumában, ellentétben II. Józseffel és még II. Lipóttal is, nem a vallási, hanem a gazdasági kérdések állottak. Mária Terézia alatt a reformok még a legteljesebb egyetértésben lépnek életbe, de amint az ő realizmusát felváltja II. József racionalizmusa, azóta minden parancsszóra megy, mindenki csak hivatalnoka a császárnak, úgyhogy még a reform emberei is elfordulnak tőle. Az osztrákellenes hangulat gyökerei ekkor kezdenek kifejlődni Lombardiában. II. Lipót restaurációs törekvésében, melyben elismeri a helyi autonómiák jelentőségét is, ismét szerephez jutnak a patríciusok, a régi nevek, de már nem a régi hatalommal. Lipótot, szemben bátyjával, „nem a filozófia, hanem a politika vezette" (II. 285. 1.), tőle nem is annyira felfogásban, mint inkább jellemben különbözött, szintén a felvilágosult abszolutizmus híve, de számba veszi a való életet, annak lehetőségeit is. Ezekhez méri reformjait, szintézist próbál alkotni anyja és bátyja rendszere között. V. pontosan regisztrálja a felvilágosult abszolutizmus munkáját kormányzás, közigazgatás és közgazdaság terén, de ilyen hatalmas monográfiában szeretnénk részletesen olvasni a szellemi tartalomról is, arról a nagy európai mozgalomról, amelyből mint gyökérből a felvilágosult abszolutizmus kisarjadt s amelynek egyik érdekes hajtása volt a lombard felvilágosodás. Az ábrázolás teljességéhez hozzátartoznék a társadalmi viszonyok részletesebb rajza is. Szép és sokoldalú jellemzést ad a lombard felvilágosodás vezető embereiről, de II. József és II. Lipót jellemzése már gyengébben sikerült. Tanulságosabb lenne, ha az osztrák (I. k.) és a lombard (II. k.) felvilágosodás egyenlő vagy eltérő vonásaira gyakrabban utalna a szerző s ezzel a képet összhangba hozná a kerettel. S ha már említi a magyarországi ügyeket, akkor ezekről többet szeretnénk olvasni két oldalnál. Iván János (Debrecen). Rachel, Hugo : Das Berliner Wirtschaftsleben im Zeitalter des Frtthkapitalismus. (Berlinische Bücher, hrsg. vom Archiv der Stadt Berlin, III. Bd.) Berlin, é. η. 8° 273 1. A kapitalizmus rendszerének eddig kiépített elméletén e könyv lényegesen nem változtat. Nem is igen törekedett erre. Mindazt, amit Sombart a kapitalizmus gazdasági mentalitásáról, formájáról és technikájáról tanított s amit a kapitalizmus korszakairól és a kapitalista vállalkozás céljáról és értelméről írt, R. is elfogadja, sőt szinte azt lehetne mondani, hogy újonnan feltárt levéltári adattömegével igazolja Sombart teóriáit. Ami R. könyvében újként beállított eredmény, de valóban csak egy régen ismert és méltányolt tényezőnek erős kihangsúlyozása, az korunk szellemének hatását látszik visszatükrözni, azét a szellemét, melyben az egyéniség értékei mindinkább elhomályosulnak s amely az autokratikus államot többre becsüli annál a közösségnél, mely nem szab korlátokat az egyén érvényesülésének. R. amellett, hogy elismeri a zsidóságnak Sombart által magyarázott és a protestantizmusnak M. Weber, Troeltsch és Rachfahl által megfogalmazott szerepét a kapitalista gazdasági forma létrejöttében, a gazdasági átalakulás főmótoraként a fejedelmi abszolutizmust állítja elénk. Könyve annak bemutatása, miként fejlesztették ki a Hohenzollern-uralkodók a Nagy választófejedelemtől Nagy Frigyesig irányszabással és ütemdiktálással, valamint támogatásokkal és gátlásokkal a modern gazdasági életet Berlinben. Ezt a feladatot R. világosan és metodikai-