Századok – 1938

Szemle - Schell; Otto: Evangelium; Kirche und Volk bei Luther. Ism.: Miklós Ödön 112

112 SZEMLE alapján megírta a magyar nemzet történetét. Még 1491-ben volterrai kanonok, de már VI. Sándor alatt a S. Pietro és a Latorán káptalanjának tagja, II. Gyula pápának feltűnően kegyelt embere, akit X. Leó 1514-ben a szent kollégium titkárává, 1516-ban Aquino, majd 1527-ben Avignone püspökévé nevezett ki. Mint humanista, Farnese Sándor bíboros irodalmi körének egyik kimagasló alakja, akit Ariosto megénekelt és Castiglione is megörökített a Cortigianoban, maga pedig nagyszámú klasszikus latinságú levélben hagyott emléket az utókorra. Ezek alapján P. igen eleven képben idézi fel Maffei szellemi arculatát. Csak hírből ismeri s másodkézből értékesíti azonban a „Barb. Lat. 2517" jelzetű vatikáni kódexet, abban a hitben, hogy az Maffeinek csak Sadoletóval való levelezését tartalmazza. Pedig még 30 egyéb levél is van benne, II. Gyula és X. Leó pápához, bíborosokhoz, humanistákhoz stb. ; nem ismeri P. Bakócznak Maffeihez intézett, a kódex 71. levelén olvasható sorait sem. A pr ímás 1512/13-i római tartózkodása alatt ismerkedett meg Maffeivel, aki később — mint a bíbornoki testület titkára — már hivatalánál fogva is fenntartotta összeköttetését a magyar bíborossal. Bakócz említett, Pozsonyiján, 1515 április 13-án kelt levele már válasz Maffei egy korábbi levelére. Tartalma részben személyes érdekű, említést tesz arról, hogy a parasztlázadás és az állandó törökveszedelem milyen nyomasztó hatással van Bakócz kedélyére s hogy Rómában vágyik megtelepedni ; de nagyobbrészt általános politikai érdekű s mint ilyen forrás-értékű is. Bakócz 1515 március 29-től tartózkodott Pozsonyban II. Ulászló, Lajos királyfi és Zsigmond lengyel király társaságában, a bécsi kongresszus előkészítésével foglalkozva. A levélben tehát (melyet a bécsi találkozó történetírója, Liske sem ismer) a kongresszus spiritus motor-a nyilatkozik, nem csupán benyomásairól, hanem a pozsonyi találkozón március 29-től április 13-ig végzett munkálatokról, így a porosz lovagrend nagymestere és a moszkvai fejedelem viszályának elsimításáról, Miksa és Ulászló gyermekeinek összeházasításáról, a török ellen indítandó hadjáratról stb., olyan dolgokról tehát, amelyeket Cuspinianus császári titkár emlékirataiból csak későbbi stádiumukban ismerünk. Ez is mutatja, mennyire sajnálatos az, hogy Bakócz kiterjedt levelezése, melyet élet író ja is esak részben használt föl, még mindig kiadatlanul hever szanaszét, ugyanakkor, amikor az Istituto Storico Italiano egyre-másra publikálja a humanista kancellárok levelezését. Banfi Florio (Róma). Kárpáthy-Kravjánszky Mór : Magyar inkvizíciós perek Velencében. Budapest, 1933. Szent István 'Akadémia. 8° 20 1. K. a velencei állami levéltár iratai alapján az ott működő inkvizíciós törvényszéknek kilenc, magyarok ellen indított, vagy magyarvonatkozású perét ismerteti. Persze az itt szereplő magyarok leginkább csak állampolgárságuk szerint azok, legtöbbször tengerparti horvátok saját bevallásuk szerint. Ilyen volt a lutheranizmus vádja miatt 1525-ben inkvizíció elé állított Horváth György is, aki a protestantizmus gyanúja miatt elsőnek került a köztársaság bírósága elé, az iratok azonban nem szólnak az ügy kimenetele felől. Egyébként érdekes perek nincsenek a magyarvonatkozású ügyek között, de K. szorgalmas adatgyűjtése nyomán felvetődik a gondolat, hogy szükséges volna a Magyarországon tárgyalt inkvizíciós perek iratait felkutatni és ilyen alapossággal feldolgozni. Tóth László. Scheel, Otto: Evangelium, Kirche und Volk bei Luther. (Schriften des Vereins für Reformationsgeschichte, Nr. 156.) Leipzig, 1934.