Századok – 1938

Szemle - Pescetti; Luigi: Mario Maffei; 1463–1537. Ism.: Banfi Florio 111

SZEMLE 111 a nemzeti nyelvből irodalmi nyelvet próbáltak csiszolni. Általában az a benyomásunk, hogy B. túl kevés figyelmet szentelt a legújabb Minnesang-irodalomnak. így pl az irodalmi összeállításban H. Naumann alapvető könyvét (Höfische Kultur, 1929), vagy H. Brinkmann fontos munkáit meg sem említi. Szempontjai épp emiatt kissé régiesen hatnak. Hogy ebben az udvari, lovagi költészetben a „nő tisztelete azóta sem látott magas fokon állott" (8. 1.), hogy ez a dalköltészet „közvetve a keresztes hadjáratok hatása alatt keletkezett" (9. 1.), hogy a lovagság „ős-kelta eredetű" (u. o.), ezekről régi tankönyvekben még olvashatunk, modern feldolgozásokban azonban aligha. Ε megállapítások azonban nem akarják csökkenteni a szerző érdemét ; fordításai sikerültek, a magyar irodalmat kétségkívül egy szép könyvvel ajándékozta meg. Váezy Péter. Magyar reneszánsz-írók. (Magyar irodalmi ritkaságok, szerk. Vajthó L., 29. sz.) Budapest, 1934. 8° 192 1. A budapesti V. ker. Berzsenyi Dániel-gimnázium 1934-ben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ebből az alkalomból adta ki az intézet ifjúsága tanárának, Kardos Tibornak irányítása mellett ezt a szépen sikerült latin- és magyarnyelvű antológiát. A munka szempontjairól és megjelenési körülményeiről Krompaszky Miksa főigazgató és Kardos Tibor előszava tájékoztat. A főbb elvek a szemelvények összeállításában a korszerűségre való törekvés és az esztétikai érték. A szemelvények olvasása közben valóban úgy érezzük, mintha valamilyen szép vidékről néhány jól sikerült tájképet nézegetnénk : megismerünk egypár jellemző részletet, gyönyörködünk bennük és felkeltik érdeklődésünket az egész iránt. Az első szemelvény Vitéz János egyik levele; a humanizmus korábbi korszaka még nem teljesen tisztázott kérdés, ebből nem kapunk mutatót. A megmagyarosodott humanizmust Mindszenthitől, Bornemisszától, Enyeditől, Gyergyaitól, Rimaytól és Zrinyi Miklóstól vett szemelvények ismertetik. A gyűjtemény érdekességét és hasznosságát fokozza, hogy a szemelvények nagy része a korabeli történeti eseményekkel, vagy azok főbb szereplőivel kapcsolatos. (Pl. Janus Pannonius jelentése II. Pius pápának a boszniai hadjáratról, Bonfini Mátyás arcképéről, Oláh Mátyás könyvtáráról és visegrádi nyaralójáról stb.) Történetíróink közül Oláh, Forgách és Istvánffy jutnak szóhoz, a külföldi eredetűek közül pedig Galeotto és Bonfini. Á szemelvények jó kiadások, vagy, amennyiben lehetett, kéziratok alapján készültek egységesített latin helyesírással. A magyar fordítások gondosak és szépek. Kardos mindegyik szemelvényhez fűzött néhánysoros életrajzi és irodalmi tájékoztatót, valamint a fontosabb művekre szorítkozó bibliográfiát. A szemelvényeket megelőzi mintegy húszoldalas tömör és sokatmondó tanulmánya a virtuális Magyarországról, a politikai szétszaggatottságot áthidaló, győzelmes Magyarország-eszményben jelölve meg a magyar reneszánsz legnagyobb teljesítményét. Az antológia igen alkalmas arra, hogy a középiskolás diákhoz a források segítségével közelebb vigye a magyar reneszánsz korát. Waczulik Margit. Pescetti, Luigi: Mario Maffei 1463—1537. Rassegna Volterrana, VI. k. 1933, 56—91. 1. Ε tanulmány elsősorban azért érdekel minket, ami nincs benne : t. i. Bakócz Tamásnak Maffeivel való — egyébként eddigelé teljesen ismeretlen — kapcsolatáért ; de ennek megértéséhez szükségünk van rá. Maffei nevelt fia volt az V. László és Mátyás király kancelláriájában huzamos időn át jegyzősködő volterrai Lisci Miklósnak s öccse annak a Maffei Rafaelnek, aki 1479/80-i magyarországi tartózkodásának emlékére, az olaszok között elsőnek, Túróczi