Századok – 1938

Szemle - Vargha Damján (szerk.) ld. Szent Mór Emlékkönyv 107

110 SZEMLE ról ? A tanulmányból kiderül, hogy adatszerűen igen keveset és esak rendkívül merész következtetések, hipotézisek és analógiák segítségével lehet valami összefüggő képet alkotni. A többi cikk is azt mutatja, hogy a témák összeállítása erőltetett. (Kühár Flóris : Szent Mór lelkivilága, Loscher Kázmér : Sz. Mór egyházkormányzata, Erdélyi László : Sz. Mór és kora, Angyal Pál : Sz. Mór és a korabeli jogállapotok.) A gyér adatok világánál a legtöbb szerző kénytelen szinte ugyanarról írni, legfeljebb külföldi párhuzamok segítségével sikerül más és más vonatkozásokat keresni, ez azonban meglehetősen hálátlan feladat és Sz. Mór személyének és tevékenységének megismeréséhez nem visz sokkal közelebb annál, amit már tudunk, elsősorban Zoltvány Irén írásából (A pannonhalmi Sz. Benedekrend tört. I. k.). Különben is a tárgymegválasztásokhoz meg kell jegyeznünk, hogy bármilyen döntő volt is Sz. Mór szerepe a pécsi egyházmegye életében, mint ilyen korhatározó az egész nemzet életében nem lehet, így például a magyar jogéletben nem alkothat önálló korszakot Sz. Mór kora, mert hogy Sz. Mórnak volt-e befolyása Sz. István törvényalkotására, azt pozitív bizonyítékkal eldönteni nem tudjuk. Két értekezés van, mely az egyházmegye újabb életével kapcsolatos, amennyiben Scitovszky János pécsi püspök, majd esztergomi érsek fáradozásait ismerteti, amelyekkel Mór püspök egyházi tiszteletét kieszközölte Rómában. (Szentkirályi István : Maurus nyilvános tisztelete, Gálos László : A Sz. Mór kultusz életbeléptetése.) Fáradozásai eredményeként az egyház megerősítette Mórnak emberi emlékezés előtti időkből származó tiszteletét és a „boldog" jelző használatát, — a „szent" megjelölést csak hallgatólagosan vette tudomásul. Sz. Mór kultuszával kapcsolatos Vargha D. másik értekezése : Maurus a magyar irodalomban. Ilyen nagy terjedelmű munkával kapcsolatban e helyen nem térhetünk ki az előforduló hibás adatokra, még kevésbbé a szerzőknek túlságosan merész vagy éppen hamis következtetéseire. Nem hallgathatjuk el azonban azt a megjegyzést, hogy az értekezéseknek nem mindegyike használja fel az újabb tudományos eredményeket, még olyanokat sem, amelyeket az emlékkönyv egyéb cikkei is felemlítenek, de különben is ma már közismertek. Például a négytornyú bazilikára vonatkozólag (30. és 302. 1.) ; vagy amikor az egyik szerző Radó nádor 1057-i oklevele alapján bizonyít, amelyet Koller 1782-ben és Péterffy 1741-ben megjelent műveiből idéz, pedig Szentpétery Regestái alapján meggyőződhetett volna az oklevél hamis voltáról. Maga a szerkesztő is a váradi lectionáléról írva úgy véli, hogy annak másolójáról : Paulus de Jenew-ről idáig semmit se tudtunk, pedig Karácsonyi János Békés vármegye története című munkájában hosszabban foglalkozik vele. (I. k. 196. 1.). Nem érezzük hivatva magunkat, hogy Szőnyi Ottó alapos és nagy terjedelmű tanulmányával — művészettörténeti értekezés lévén — e helyen foglalkozzunk. Tordai Ányos remekbekészült kis műve : Sz. Mór új legendája pedig nem illeszkedik be e kizárólag tudományos célkitűzésű kötet keretébe. Az emlékkönyvet Sz. Mórra vonatkozó bibliográfia zárja be, a közölt „tudományos forrás vagy feldolgozás" értékű címek egységét azonban Révai lexikona és egyéb hasonló adatok bontják meg. Végeredményben az emlékkönyv kiadásáért az egyházmegye áldozatkészsége és a szerzők munkássága teljes elismerést érdemel, de azt hisszük, hogy az évforduló alkalmából Sz. Mórhoz méltóbb emlék vált volna belőle, ha nem erőszakolják mindenáron a Sz. Mór-vonatkozásokat, hanem inkább az egyházmegye egyéb korszakokbeli történetéből hozott volna értekezéseket, mint Balogh