Századok – 1938

Szemle - Vargha Damján (szerk.) ld. Szent Mór Emlékkönyv 107

SZEMLE 107 ásatások hiánya ; de egyes eredmények mégis kikívánkoznak, mint pl. az, hogy a Morva völgyben más kultúrák élnek, melyek elérik a Vág völgyét is. Magának a területnek kiválasztása sem volt szerencsés ebből a szempontból, mert az nemcsak földrajzilag, hanem archeológiailag is két részre esik szét, a Tisza völgyére és a Duna völgyéhez tartozó vidékekre. Kifogásolható az is, hogy E. nem érdeklődik eléggé a gazdasági kérdések iránt. A római kor tárgyalásánál ez a hiány egyenesen bántó, hisz a rómaiak a Nyitra és a Garam völgyében élő lakossággal jelentős kereskedelmi érintkezésben álltak. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az archeológiai szintézis ideje még nem érkezett el, az csak egyes kérdések komolyabb és behatóbb vizsgálódás útján történő megfejtése és főleg a rendszeres ásatások elvégzése vitán következhetik majd. E. nagy érdeme, hogy összehordta és feldolgozását adta az anyagnak, rámutatott a hiányokra és hibákra is s ezzel az archeológusokat további munkára serkenti. Külön ki kell emelni a könyv szép kiállítását és gazdag képanyagát. F. könyve mintaszerű kiegészítése E. munkájának. Négy ásatást dolgozott fel antropológiai szempontból és ezzel E. egyes megállapításait teljesebbé tette. A munka szakszerű méltatása nem a mi feladatunk, de eredményeit a magyar történettudomány szempontjából is fontosaknak tartjuk. Az első felhasználható leletcsoportot, az avar-szláv korból való 6 dévényújfalusi koponyát F. az ősszlávoknak tulajdonítja, ami egészen természetesnek tűnik fel, ha hozzávesszük, hogy szegényes sírokból kerültek elő. Ugyanolyan ősszláv nordicus típusok ezek, amilyeneket Bartucz talált Jutáson. A Morvaszentjánoson előkerült 6 koponya már a nagy Morvabirodalom korába tartozik. F. szerint a magyarságban található nordicus elemet a szlávok adták, azt már azonban némi kétkedéssel fogadjuk, hogy ezek a szlávok „csehszlovákok" voltak (talán szerencsésebb volna a nagymorva korra vonatkozólag mellőzni ezt a fikciót !). A harmadik csoport Alsójattóról került ki, az archeológia megállapítása szerint a XII—XIII. századból s a leletek viszonylag nagy számánál (70 koponya) fogva már biztosabb alapot nyújtott. Itt is megtaláljuk a nordicus szlávokat, de már 20% balticus (!), szerepel az alpi rassz és talált F. mongoloid vonásokat is, melyeket a magyarságnak tulajdonít. A negyedik, dévényi lelet (XI. sz.) 111 koponyájából 25% mutat nordicus, 25% balti eredetre, a többi alpi (F. szerint délnémet) és dinári (délszláv) jellegű, de vannak mongoloid elemek is. Tehát mindenütt megtaláljuk a szláv nordicus típust, de mellette a dévényi és az alsójattói balticus elem már magyar keveredésre mutat. Fügedi Erich. Szent Mór emlékkönyv. Szerk. Vargha Dámján. Pécs, 1936. Pécsi egyházmegye. 8° 464 1., 8 tábla. Tavalyelőtt ünnepelte a pécsi egyházmegye kilencszázéves évfordulóját annak, hogy Szent István a püspöki székre emelte a szentéletű pannonhalmi apátot, Mórt. Ebből az alkalomból adta ki az egyházmegye ezt a hatalmas kötetet, bizonyítékát adva Sz. Mór tiszteletének, de egyszersmind az egyháztörténet iránti áldozatkészségnek is. A mű teljességre törekszik, Sz. Mórra vonatkozólag lehetőleg minden ismeretet összegyűjt és a legszélesebb vonatkozásokban feldolgoz. Igazat kell adnunk a bevezető soroknak : „Nehéz volt a bizottság feladata. Egy XI. századi ember életéről, működéséről, akiről nincsenek vagy csak gyéren vannak történelmi hiteles feljegyzéseink, emlékkönyvet adni ki, valóban merész vállalkozás." Az első értekezésben Vargha Dámján mint szerkesztő összefoglaló képet ad arról, hogy : Mit tudunk Maurus-