Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 71 suel hongrois [1897], 592 1. Budapest ; (ф):) Journal de la Société hongroise de Statistique [1922], 476 1. Budapest ; (§) Nouvelle Revue de Hongrie [1932] (azelőtt : Revue de Hongrie [1908] 1344 1. Budapest ; (#:) Revue des Etudes hongroises [1923], 416 1. Páris ; (?) Revue orientale pour les Etudes ouralo-altaïques [1900], 160 1. Budapest ; (ф^) Archivum Europae centro-orientalis [1935] 304 ]. Budapest.1 A dunatáji felvilágosítást szolgáló folyóiratokhoz speciális bibliográfiák csatlakoznak : ,,Ce qui a été publié sur la Tchécoslovaquie en langues étrangères" (Prága, 1926/28) ; „Revue des travaux scientifiques tchécoslovaques", 1918-tól ; a „Le Monde slave" tartalomjegyzéke az 1917—18. és 1924—1934. évfolyamokról ; „Bibliographie yougoslave", 1933-tól; „Bibliographie balkanique", 1931-tőÍ ;2 „Bibliographie franco-roumaine" (Páris, 1930) ; a „Revue historique du Sud-Est européen" tartalomjegyzéke az 1914—1933. évfolyamokról ; Jorga idegen nyelven írt munkáinak jegyzéke a „Mélanges Iorga" első 74 oldalán ; „Revue des revues littéraires et scientifiques hongroises", 1934-től ; végül Bibliographie mensuelle des publications françaises sur l'Europe centrale", 1935-től.3 1 A folyóiratok összeállításában a „Répertoire des périodiques de langue française philosophiques, historiques, philologiques et juridiques" (Paris, Fédération des Sociétés françaises, 1935) c. műre, valamint a párisi Bibliothèque Nationale újonnan szervezett hatalmas folyóirattárára támaszkodtunk. — A harmincas évek óta a magyar történetírás különösen Domanovszky Sándor és Lukinich Imre eléggé nem méltányolható fáradozásai, valamint Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter megértő támogatása révén mind több és több szóhoz jut a nemzetközi tudományos életben. Nagy feladat vár a Lukinich Imre szerkesztésében megjelenő Archívumra,, melynek a fennálló szemlélet megjavításán kívül polémiák levezetését is vállalnia kell. A magyar történetírás külföldi mozgalmát ugyanis az utódállamok, különösen Románia, növekvő idegességgel figyelik. V. ö. Revue de Transylvanie, I. 1934. 73., 74., 79., 89., 90—97. 1. ; Résumés des communications présentées au Congrès de Varsovie, 1933. II. k. 156—157. 1. ; Revue historique du Sud-Est européen, XIII. 1936. 1., 219., 229. 1.; Budapesti Szemle, 1926 szeptember, 351. 1. A magyar történettudomány diffamálását célzó eljárásuk abban áll, hogy a mai történettudomány eredményeit szembeállítják a háború előtti naturalista iskola képviselőinek eredményeivel és a különbséget nem a tudomány haladásával, hanem a magyar revíziós szellemmel magyarázzák. 2 E két utóbbi L. Savadjian szerkesztésében (Páris). 3 Ez utóbbi bibliográfia szerkesztője így magyarázza munkája szükségességét : „Miért adunk ki a Középeurópára vonatkozó francia nyelvű kiadványokról külön bibliográfiát ? Mert szükség van rá. A Középeurópára vonatkozó munkák és cikkek száma ugyanis évről-