Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 59 találta, hogy a szlávok nemcsak a német, hanem a magyar uralom ellen is lázongnak.1 Denis is „meggyőződött arról, hogy a franciák és a szlávok érdekei azonosak a németek és cinkostársaik zsarnokságával szemben'1.2 Ezt a történeti konklúziót megerősíteni látszott az 1879-es osztrák-magyarnémet szövetség is, amelynek egyik éle talán éppen Franciaország ellen irányult, valamint az 1882-ben kötött osztrákmagyar-német-olasz szövetség. A magyarok iránti lelkesedés és rokonszenv most már határozottan leáldozóban volt, s 1889-től kezdve el is vesztette jelentőségét.3 A francia külpolitikai gondolkodás rugalmas A llema gne - f( )gal i n a most már Magyarországot is magában foglalta, s így a német politikai egység köré tervezett gát középső része kijjebb tolódott. így került aztán előtérbe a román nép, melynek fontosságát a francia dunatáji historikusok a század vége felé már kezdték sejteni. E. Lavisse sorbonnei professzor, aki egyúttal a ,,Revue de Paris" főszerkesztője volt, ebbe az irányba terelte az érdeklődést s lapjának 1894 május 15,-i számában jelentős oláh cikket közölt.4 Az intellektuális világ politikai eseményekkel párhuzamosan alakuló történetszemléletét jól jellemezte egy korai pillangó, az 1887-ben létesített rövid életű folyóirat, amelynek címe jellemzően „L'Autriche slave et roumaine" volt. A XIX. század végén tehát a francia történetírók, akik kontinentális ügyekben hazájuk közvéleményét irányították, már világosan látták, hogy rokonszenvüknek Ausztria-Magyarország nemzetiségei felé kell fordulnia. Ezeknek erőfeszítéseit támogatva ugyanis aláaknázhatják a német törekvések egyik bástyáját, holnap pedig, miután fölrobbantották, éppen ellene építhetik újra.5 A tudomány szervezetét most már az új szükséglet irányában bővítették. A Collège de France 1840 óta meglévő szláv tanszéke mellett három újat állítottak fel, a Sorbonne, az Ecole des Langues orientales vivantes és a lillei egyetem keretében. Ugyanekkor viszont Sayous törekvését, aki sorbonnei katedrára vágyott, meghiúsították. A szláv tanszékek melegágyai lettek az ekkor már erősen folyamatban lévő új történetszemlélet kialakulásának és — ennek fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni —• maguk köré be-1 De la succession d'Autriche, 24. 1. 2 Le Monde slave, 1928. 214. 1. 3 Lelkes I. : A magyar-francia barátság aranykora. (Budapest, 1933.) 308. 1. 4 Az oláh propaganda előhaladásáról pontosan értesít Moroianu i. m. 6 V. ö. Moroianu i. m., 71. 1. és Fournol i. m., 270. 1.
