Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
58 BAI1ÁTH TIBOR. mutatja, hogy a nyugati szlávok, akik a VII. században a Kiel—Hamburg—Würzburg—Regensburg—Duna vonalig terjeszkedtek, északon pedig a Balti-tengerig, milyen óriási veszteségeket szenvedtek azóta a németek javára.1 Ernest-Denis híres trilógiájában a cseh történet lényegeként a németek ellen vívott harcokat jelölte meg. A szláv-német küzdelmet Etienne Fournol általában is oly fontosnak látta, hogy tételét így fogalmazta meg : „A középeurópai szlávizmus első jellemvonása a németellenesség".2 Léger hozzátette a politikai konklúziót is : „Amióta az egységét megszerzett Németország Európa szívében túlnyomó fölényre tett szert, a szláv faj sorsa a miénkkel szolidárissá vált. Ha e fajnak sikerül a germánoknak kelet és dél, azaz a Földközi-tenger felé való terjeszkedését megállítani, talán mi is megtarthatjuk a Vosges körüli határainkat és — ki tudja ? — esetleg visszaállíthatjuk a Rajna-vonalat. Ha viszont ez a faj a harcban végleg elbukik, nemzetünk jövője menthetetlenül veszve van".3 „Hogy tehát a germán világ veszedelmes törekvései ellen harcolhassunk, minden érdekünk azt parancsolja, hogy egy egységes Szláviára támaszkodjunk".4 Ez a gondolat a háború alatt rendkívül népszerű lett, Oroszország összeomlása után pedig valósággal parancsoló erővel jelentkezett. Ekkor írta le Eournol azokat az elkötelező mondatokat, hogy a Németország keleti határán végighúzódó szláv népek ügye. a lengyeleké, cseheké és délszlávoké, a Visztulától le az Adriáig, minden más ügynél fontosabb, mert ezek a népek Franciaország szempontjából „seront la ceinture qui touchera directement au corps germain de la Vistule à l'Adriatique".5 E gondolatmenettel párhuzamosan a magyarok története, amit Sayous még nagy rokonszenvvel mutatott be, lassan kiszorult a dunatáji iskola érdeklődéséből. Kiderült ugyanis, hogy a magyarok és a németek érdekei közösek, másrészt pedig a magyarok és a szlávok érdekei ellentétesek. Léger bennünket már 1908-ban a szláv faj „örökös ellenségei" közt sorolt fel, a németek, törökök és a görögök közt.6 Fournol a délszlávok történetét vizsgálva szintén azt 1 L. Léger : Les anciennes civilisations slaves. (Paris, 1921.) ,,Le substratum slave de l'Allemagne" с. fejezet, főként 96. 1. 2 Fournol i. m., 23. 1. 3 A Niederle könyvének francia fordításához írt Előszóból, I. 1. 4 Léger : Les anciennes civilisations slaves, 123. 1. —Ugyanígy A. Chéradame : Douze ans de propagande en faveur des peuples balkaniques. (Paris, 1913.) II. s köv. 1. 6 Fournol i. m., 267. 1. —• Denis meggyőződése ugyanez volt. V. ö. a szemléletét tárgyaló i. m.-vei. 6 Niederle i. т., IX. 1. (Előszó).
