Századok – 1937
Pótfüzet - HEGEDÜS LORÁNT: Lord Beaconsfield politikai ügynökének jelentései gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán politikájáról a keleti válság idejében 576–616
580 HEGEDŰS bORÁNT. [62] hiszen a titkos megállapodás megvolt, de Beust arról nem tudott. Tudvalévőn az 1877-i budapesti titkos konvenciónak a szövege képesítette Andrássyt arra, hogy mikor Oroszország leverte az 1877—78-i háborúban Törökországot és a sanstefanói békét a szultánnal megkötötte : Andrássy képes volt a budapesti konvenció felhasználásával megindítani azt a rendkívüli jelentőségű diplomáciai akciót, amely végül is a berlini kongresszusra vezetett, ahol Oroszország kénytelen volt meghajolni Európa egyesített akarata előtt. Nincs túlzás tehát abban, ha azt állítom, hogy Andrássy megelőző sakkhúzása volt az oka annak, hogy Oroszországgal szemben a nagy diplomáciai sakktáblán meg lehetett nyerni a játszmát. Az itt röviden vázolt nemzetközi helyzetből, amelynek oly nagy irodalma van, érthetjük meg tehát azt a kivételes tünetet, amely abban nyilvánul, hogy az angol kormány állandóan és közvetlenül informálódni akart, még pedig haladéktalanul, nemcsak gróf Andrássy Gyula minden szándékáról, hanem azok kivitelének lehetőségéről is. Ezek a lehetőségek pedig a legszorosabban összefüggőitek Tisza Kálmán magyar miniszterelnök állásfoglalásával és pártjának az Andrássy—Tisza-politika mellett való kitartásával. Azt lehet mondani, hogy ha akár Tiszát elhagyja akkor a többség, amely pedig a népszerűtlenség nagy rohamában már-már a késhegyen állott, ha Tisza nem a politikai időbeosztás mestere, vagy ha Tisza Kálmán cserbenhagyja ama válságos időkben Andrássy Gyulát : a berlini kongresszus sohasem jön létre, és nemcsak az európai, hanem az angol politika is egészen más konstellációba jut a sanstefanói béke után Európában. Mindezt Monsonnak igen világos jelentései oly éles körvonalakkal vetítik elénk, hogy szinte elkáprázunk azok világosságánál. Nevezetes például az, hogy ez az angol ügynök a magyar ellenzékkel való összeköttetéseit annyira fel tudta használni, hogy gróf Apponyi Albertet megnyerte egy Andrássy—Tisza-ellenes roham rendezésére, amelyről gróf Apponyi Albert a világháború után kiadott kétkötetes emlékirataiban úgy emlékszik meg, mint politikai életének legnagyobb eltévedéséről. Monson jelentéseiben a 36. számú írja le ezt a különös, összeesküvésszerű próbálkozást, amely jelentés 1878 május 22-én kelt Budapestről és „titkos és bizalmas" külön jelzőt visel. A jelentésből arról értesülünk, hogy Sir Henry Elliott ad audiendum verbum fölhivatta magához Monsont Bécsbe és úgy látszik, nagyon megmosta a fejét, mert gróf Andrássy Gyula már a nagykövetnél járt és panaszt tett amiatt, hogy a brit királyi kormány az ő háta mögött a magyar ellenzékkel kezd tárgyalni.
