Századok – 1937

Pótfüzet - HEGEDÜS LORÁNT: Lord Beaconsfield politikai ügynökének jelentései gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán politikájáról a keleti válság idejében 576–616

[65] BE ACONSFIELD ÜGYNÖKÉNEK JELENTÉSEI. 581 Ha ezek után az olvasó sorra veszi a nevezetesebb jelentéseket, mindjárt az elsőben egy angol szempontból látott helyzetképet kap, arról, hogy a nagy politikai szorongattatás között Tisza Kálmán hogyan kezeli nála tisztelgő pártját. Az ötödik számú jelentés, amely 1878 január 18-án kelt, abba enged betekintést, hogy Monson a magyarországi nemzetiségi mozgalmakat, például a Miletic elleni hazaárulási pört, mily rendkívüli éles figyelemmel kíséri. A január 21-i hetedik számú jelentéssel kezdődnek azok az egymás nyomába lépő tudósítások, melyek arra vannak irányozva, hogy kitapogassák, vájjon a közvéleményben, a sajtóban és az udvari köröknél Andrássy milyen erősen áll még és vájjon nem fog-e összeroppanni pozíciója akkor, amikor mindenki azt hitte, hogy elmulasztotta a kellő pillanatot az oroszok törökországi előnyomulásának megakadályozására és most mind az angol, mind a magyar közvélemény szerint arra lesz kárhoztatva, hogy tehetetlenül megadja magát Oroszország mindama balkáni követelményeinek, amelyeket a sanstefanoi béke magában foglalt, s melyek ha úgy maradnak, kétségtelenül vagy tönkretették volna Ausztria-Magyarország egész tekintélyét a Balkánon, vagy oly háborúba keverték volna, amelynek szerencsés kimenetelt a legoptimistább megfigyelők sem jósolhattak. Monson március 26-án kelt 13. számú jelentése tárja föl először a román államférfiakkal, Ghika herceggel és Stürza miniszterelnökkel való összeköttetéseit, amelyekről azután a további jelentésekben is állandóan hallunk. Itt igen érdekes megfigyelni azt, hogy a román politikusok mennyire félnek Tisza Kálmán ismert zárkózottságától ; mindegyre valamely elrejtett szándékot sejtenek mögötte, sőt azt hiszik, hogy midőn Bécsben az osztrákok a román követelményeket nem teljesítik, azok mögött is Tisza Kálmánnak csöndes, de messzenyuló ereje mutatkozik. Mondanom sem kell, hogy ebben a helyzetben a magyar képviselőháznak háborús nyilatkozatai, sőt a népgyűlések hangulata is alkalmat adnak arra, hogy az angol ügynök mindezt Londonba sürgönyözze, amint azt a 17. és 18. számú jelentések bemutatják, míg az április 15-én kelt 19. számú jegyzék már az ellenzék hangulatáról és szervezkedéséről ad beszámolót. A 21. számú ügynöki jelentés, mely május 1-én kelt, vallja be nyíltan, hogy a megfigyelés alatt álló mozgalomnak, amely elsősorban Tisza Kálmán személye ellen indult meg, a végcélja az, hogy a monarchia külügyi politikájába hozzon be változást, vagyis, ha szükséges, gróf Andrássy Gyulát buktassa meg. Ezek a hosszabb tudósi-