Századok – 1937
Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575
574 JUHÁSZ LAJOS. [38] tatkozott a Mária Terézia-féle erdészeti rendtartás jótékony hatása is, amikor a megye az előírásnak megfelelően erdészeti felügyelőt választott és ezt 1773-ban a Farkas-erdőről jelentéstételre szólítva fel, a beküldött jelentés döbbenetes tartalmának hatása alatt hivatalból indított pert az akkori birtokos, Szily Ádám ellen. Ugyanekkor a környékbeli falvak földesurai is megkapták a perbeidéző levelet, mert jobbágyaik „minden tilalom és a királynőnek az erdők védelmét célzó rendelete ellenére irtottak".1 Ezzel lezárult az erdő magárahagyatottságának hosszú korszaka : a hatóságok védelme alá került. A Mária Terézia-féle erdészeti rendtartásnak mindamellett a Farkas-erdő csak csekély hatását érezte. Az erdő további sorsára mégsem a központi kormányhatóságok rendeletei és a vármegyei magatartás volt döntő, hanem elsősorban az erdőbirtokos belátása. A földesúrnak az erdővel szemben elfoglalt álláspontjában pedig csak akkor volt várható tényleg változás, ha rájött arra, hogy a saját érdeke kíván más erdőgazdálkodást. Ez a felismerés azonban nem következett be. Az erdő urai még jó ideig csupán igényt támasztottak vele szemben, anélkül, hogy gondoltak volna kezelésére. Azonnal pénzt akartak látni belőle s így az eddigi kíméletlen kihasználást folytatták tovább, vagy a jobbágyok nak adták irtásra, hogy ilyen módon növelje úrbéres jövedelmüket. Külföldön, elsősorban német területen ekkor már kialakulóban voltak az új erdőgazdasági elvek és egyre szélesebb körben nyertek alkalmazást. Az erdészet iránti érdeklődés, amely a XVIII. század elején a fahiánytól való félelem miatt főként a bányászok körében volt tapasztalható, a század folyamán általános lett és lassan az erdőkultúra ápolását a bányászok kezéből kivéve, az erdészetben önálló tudományt teremtett.2 Az erdők állapota a XVIII. század második felében másutt sem volt sokkal különb, mint Magyarországon, a század végére azonban az erdészet már felismerte 1 Özv. Draskovích Lipótnét Vas vm. 1773 április 23-ára idézi Szombathelyre. (Dr. 74 : 125.) 2 V. Schüpfer : Die Bedeutung des Waldes und der Forstwirtschaft für die Kultur im Wechsel der Zeiten (München, 1928), 10. s köv. 1. Az erdészetnek a bányászattal való kapcsolata Magyarországon is megvolt és Mária Terézia a Selmecbányái bányászati tanintézetnek akadémiai rangra való emelésekor, 1770-ben, külön kifejezte azt a kívánságát, hogy az erdőkultúra tanítására is gondot fordítsanak, mert ennek ismerete a bányászatnál nélkülözhetetlenül szükséges. (Pauer J. : A Selmecbányái m. kir. bányászati és erdészeti Akadémia története. Selmecbánya, 1896. 98. 1.)
