Századok – 1937
Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575
570 JUHÁSZ LAJOS. [38] uradalmat megvette a Draskovichoktól s az erdő is keze alá került, a hamuzsírégetést ő sem szüntette be.1 Az erdőket tehát saját ura is érdemesnek tartotta a kapott árendáért felégettetni. A hamuzsír a század közepén Magyarországon tényleg keresett kiviteli cikk lett. A bécsi udvari kereskedelmi főigazgatóság egy átiratban hívta fel az udvari magyar kancellária figyelmét arra, hogy az országot e termék gyártásával jelentős haszon érné.2 1749 szeptemberében a királynő intézett leiratot a helytartótanácshoz a hamuzsírgyártás előmozdítása érdekében s e tanács a megyéket szólította fel, hogy küldjenek jelentést az erdők ilyen célra való felhasználásáról.3 Azok az erdőbirtokosok tehát, akik eddig még nem gondoltak volna erdejük felégetésére, a kormány hatóságok részéről kaptak figyelmeztetést. A Farkas-erdőben azonban ekkor már a hamuzsírgyártás nagy arányokban folyt. Szluha György az egész erdőt árendába adta egy pozsonyi kereskedő-vállalkozónak, ki hamuégető mestereket telepített bele.4 Egy telep a mesteren és íródeákján kívül 6—8 munkásból állt.5 1751-ben két ilyen telep működött : egy a Gyeli-tónál, egy a Semékesnél. Egész erdőrészeket irtottak ki, hogy a szükséges hamut előállíthassák.6 Nem egyszer bemerészkedtek az erdőnek olyan részeibe is, ami már nem tartozott a sárvári uradalomhoz úgy, hogy pusztításaik állandó panasz tárgya volt mindaddig, míg Bezerédy Ferenc vasvári kanonok 1 1752-ben és a következő évben is szétdúlták a káldiak a sárvári uraság hamuházát. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 9. fasc.) 2 Tagányi i. m. II. 96. 1. 3 Tagányi i. m. II. 97. és 103. 1. 4 Özv. Mikes Jánosné, Arma Maria Moderin „árendás hamuégető" kötött szerződést Szluhával. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 8. fasc.) 5 A semékesi telepen Holcz János hamuégető mesteren és Vélsz Sámuel íródiákján kívül, Falk Ferenc vasfazekaknál levő legény, Griill András, Stumsrott József, Tucz János, Mur Márton, Par Pál, Keffin András hamuégető munkatárs, továbbá Perlin Zsófia és Klomzer Örzse asszonyok éltek együtt. (Soproni vm. lt 12—a : 5. 8. fasc.) 6 A hamuzsír előállításánál a kivágott fát elégetik, a kapott hamut kilúgozzák, az oldatot megszűrik, lepárolják és az így nyert száraz, barna sómasszát fehérítik. (Ost i. m. 140. 1.) A Farkas-erdő hamuzsírégetői a kidöntött fát természetesen nem hordták mind a telephez, hanem az erdő különböző pontjain rakták halomba és égették fel. A fahamut innen vitték aztán zsákokban a telephez. A kilúgozást kádakban végezték s a lúgot vas- és rézfazekakba töltve párolták le. A fehérítést téglából épített kemencében végezték, a kész hamuzsírt hordókba töltötték és így szállították el. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 8. fasc.) A hamuzsírégetés felvidéki módját leírja : Lüley E. : Az erdei iparok közgazdasági jelentősége Magyarországon a XVIII. században (Budapest, 1929), 24. s köv. 1.
