Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51

AZ ANON YMUS-KÉRD ÉS REVÍZIÓJA. 47 Mint látjuk, összes formuláink közt ez a legterjedelmesebb s így megérdemli a részletes analízist. Ismeretes, hogy ez volt a második azon két alapformula közül, amelyre K. Heilig a maga Barnabás-elméletét alapította,1 azonban miként a promulgatio-formulánál, úgy ennél is téves inter -pretatio és elhamarkodott következtetések alapján.2 Heilig ugyanis, hogy a maga elméletéhez könny ebben találjon megfelelő alakot, a si quis... infringere voluerit mondatból egyszerűen kitagadja a q u i s szót (amely pedig kezdettől fogva csaknem minden anathema-ban szervesen benne foglaltatik)3 s a mellékmondat idézése után kijelenti : „davon sind formelhaft si, infringere, voluerit ; auf die beiden Worte infringere und voluerit werden wir also beim Vergleich achten müssen". S ugyanezt teszi az in perpetuum önmagában zárt formula4 első tagjával (in), míg a második részét beolvasztja az anathema-ba, ahová pedig nem tartozik : „Der Hauptsatz ist ganz formelhaft ; er lautet : anathemati subiaceat in perpetuum. Hier sei auf die drei sinntragenden Worte anathema, subiacere und perpetuum (így !) aufmerksam gemacht".5 Csak így lehetséges, hogy a fennmaradt félszáz anathemaformula közül Heilig első formulájához hasonlóan szintén egy II. Géza korából származó bizonyul a legmegfelelőbbnek, és pedig a következő : Quod quicumque (!) cassare temptaverit, anathemati divino perpetualiter (!) subiaceat et regio iudicio temporaliter puniatur." Az oklevél most sem királyi oklevél, hanem Martirius esztergomi érseknek (Ego Martirius stb.) egy 1156-ból származó adománylevele, amelyet II. Géza király pecsétjével látott el. Az oklevél írója azonban királyi nótárius : Scriptor Barnabas regis nótárius Albensis canonicus.7 Az elfogulatlan kutatás ennél biztosabb eredményekre képes. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy II. István okleveleiben egyáltalán nem fordul elő anathema

8 s II. Béla 1 I. h. 26. s köv. 1. 2 V. ö. Domanovszky, i. h. 41. 1. 3 így már 1055-ben „Si quis autem". (Kr. j. 12.) 4 Lásd fentebb a 4. és 6c) pontokat. 6 I. h. 27. 1. 6 Heilig e formula közlésénél (28. 1.) a iudicio szót kifelejtette ! V. ö. Mon. Strig. I. 107. 1. 7 Kr. j. 84. 8 Ld. Kr. j. 50, 51. 1 I