Századok – 1937

Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575

[53] A VASMEGYEI F ARK AS-ERDŐ. 567 idényre 11.700 sertés 2600 frt-nyi bevételt jelentett.1

Az 1733., 1734. és 1735. gyenge makktermő és az 1728., 1730., 1731. jótermésű évek összes makkbér-jő vedelnie 6999 frt volt, ami hatévi átlagban számítva évi 1166 frt-ot erdeményez.2 Ugyanekkor gabonából a legszerencsésebb évben sem tudtak 1000 frt-nál nagyobb összegben piacra vinni. Az erdő legfőbb jövedelmi forrás lett s igyekeztek ridegen, kíméletlenül kihasználni. Bárki, bármit keresett benne, ha megfizetett érte, megengedték neki. Ha pedig valaki engedély nélkül szerette volna javát találni, elfogták és megbírságolták. Az erdőbírság évi összege például 1721-ben 453 frt-ra rúgott, felülmúlva az állattenyésztés bármely évi hozamát.3 Az erdőhasználat e jellegéhez alakult az uradalomnak ráfordított gondja is. Erdőkezelést hiába keresünk, az erdő őrzése volt a legfőbb vele kapcsolatos tevékenység. Egyre növekvő személyzet járta az erdőt s amikor javadalmas őrzők elégteleneknek bizonyultak, egész községnek lett kötelessége az őrzésben való segédkezés.4 A Farkas erdő a XVIII. század első harmadában már nem a régi csendes vidék volt. Ha fejszecsattogás ritkán verte is fel, legelő állatok, terelő pásztorok, kiáltó kerülők hangja annál lármásabbá tette. S az erdő romlott. Még nem a meglevő állomány vesztésével, a jövő volt az, ami már ekkor megsemmisült a lehullott makk feletetésével, a friss, zsenge sarj lerágatásával. Üj korszak nyílt a Farkas-erdő életében 1736-tal, amikor az eddigi birtokos, Draskovich Lipót egy tartozása kamatának erejéig zálogba adta az erdő hozadákét özvegy Skaricza Gábornénak.5

A zálogbirtokost az erdő jókarban tartásához semmi érdek nem fűzte, minél nagyobb jövedelmet, de legalább a neki járó összeget akarta kivenni belőle.6

Az erdőtől távol élt, semmit sem tudott belőle közvetlen hasznára fordítani, a bérletrendszer lett tehát általános. A kíméletlen kiélés, a rablógazdálkodás kora következett. Ennek azonban mélyebb okai is voltak, nem csupán a birtok zálogba adása és a zálogbirtokosnak csak pénzügyi szempontok által vezetett erdőgazdálkodása. Egyrészt az erdőkihasználásban új lehetőségek nyíltak általában egész Magyarországon, más-1 Dr. 73 : 14. 2 Dr. 73 : 17. 3 Dr. Rationes 25. fasc. 4 О. L. Tallián-cs. lt. 1717. nov. 1. és Dr. 73 : 5. 6 Dr. 73 : 22. * Skariczáné „zálogos bírásában lévén az erdőnek, egyébbel nem törődött, hanem hogy csak azon erdőn feküvő pénzének interessét az esztendőbeli jövedelemből kiteremthesse". (Dr. 74 : 80.)