Századok – 1937

Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575

568 JUHÁSZ LAJOS. [38] részt a Farkas-erdő különös körülményei is az eddigi erdőhasználat átszíneződésére vezettek. A Farkas-erdő körüli községekben a török idők bizonytalansága után a belső megerősödésnek és a kifelé való terjeszkedésnek elég élénk ütemű folyamata indult meg. A XVIII. század elején e folyamatnak új földek művelés alá vételében megnyilvánuló része már teljesen kitöltötte az addig rendelkezésre álló keretet. Elérkezett tehát az az idő, amikor a falvak földszükséglete a török alatt felerdősödött területek feltörése után az eredeti erdő határát kezdte szorítani. Az irtás csak lépésről-lépésre haladt, de annál biztosabban, mert a zálogbirtokosnak egy erdőispán és négy erdőőrből álló személyzete még a legjobb szándék mellett sem lett volna képes gátat vetni a 10—15 falu határával érintkező hosszú erdőszél minden oldalról megindult harapdálásának. Minthogy pedig az erdő őrzői maguk is megvesztegethetők voltak, az ekeföldek lassú előnyomulásának mi sem állt útjában és így a XVIII. század harmadik és negyedik évtizedében kezdetét vehette a Farkas-erdő irtásának egy újabb, következményeiben leghatékonyabb fejezete.1 Benn az erdőben természetesen tovább folyt a legeltetés, makkoltatás. Az erdő kihasználásának ebben a formájában, legnagyobbrészt a török visszavonulásának hatásaként, új jelenségkép tűntek fel a rác sertéskereskedők drávántúli sertéseikkel. A Farkas-erdő állomáshelye lett számos szerb sertéskondának, amelyek itt hosszabb-rövidebb ideig makkra fogva és felhizlalva folytatták útjukat Bécs felé.2 Azokban a tilosokban, melyeket az eddigi erdőbirtokos saját sertéseinek szánt téli makkolóul, az azóta már a Dunántúlon általánosan meghonosodott göndörszőrű mangalicák Szlavóniából keresztülvándorolt hírnökei ették fel a makkot az eddig honos magyarfajú bakonyi serés helyett. Az erdőt a makkolás érdekében Kisasszony-napjától legkorábban Miklós-napig, de gyakran a következő év tavaszáig a szarvas- és gyapjasmarhák számára meg is tiltották, s csak ha a makk elfogyott, hajthatták fel juhaikat fűre az uradalmi és falusi juhászok.3 Azelőtt a juhok sem voltak éppen gyakoriak a Farkas-erdőben ; új idők kezdetét jelenti a fűvetlenné 1 Megtörtént, hogy Skariezánó erdőinspektora 2 akó borért megengedte a sótonyiaknak a tilosok használatát. Máskor is kedvezett Sótonynak, mert segítségére jöttek neki más vidékiek hatalmaskodása ellen. (Dr. 74 : 80.) 2 Dr. 76 : 3. 3 Draskovieh-lt. Missilisek. 1704. aug. 30. és 1728. nov. 27.