Századok – 1937

Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575

[47] A VASMEGYEI FARKAS-ERDŐ. 563 lete késztette. Legfeljebb a kidőlt törzseket, száraz ágakat hordatta be nagyobb mennyiségben és vágatta fel tizenháromvárosi favágókkal, cigányokkal, de ez a fa is a vár kemencéiben égett el.1

Fából az uradalmi pénztárba csak a szomszédos községek fabére révén jutott évente valamely csekély összeg, 1646-ban például alig 3 frt.2

A XVII. század végén 1697 és 1702 közt az erdőbérként fizetett zab évi átlagban mindössze 32 mérőt jelentett.3 Nem sokkal jelentősebb volt a legeltetés haszna sem. Az állatokat inkább a községek határában elterülő legelőkre, vagy a Rábaberekre hajtották, mindkettő kényelmesebb és biztonságosabb volt. A Farkas-erdő ura a török kiűzéséig tehát elég károsan érezte a hódoltság súlyát, mert az erdő keleti feléről egy ideig nem akadt bérlő a pusztulás miatt és később is a töröktől való félelem jó pár évben tartotta távol az idegeneket attól, hogy itt fűveltessék állataikat.4

Az erdőhasználat akkori legáltalánosabb formájában, a makkoltatásban aránylag kevésbbé mutatkozott ez a hatás. Messze vidékekről a Farkas-erdőben hizlalták telente a sertéseket úgy, hogy körülbelül 800 frt-ra lehetett számítani az uradalom ebből eredő évi jövedelmét,5 bár a század végéről, talán rossz makktermő évekből, a makkbér összege évente 58, 74, 188 frt-ot ért csak el.6

Az erdő másfajta hasznosításának nem igen van nyoma. Egy-két szénégető füstölgő máglyája még nem sejtetné a következő század egész erdőrészeket felégető szomorú jövőjét. A Farkaserdő a XVII. században még nem vetkőzte le az erdők középkori jellegét. Ellátta az uradalmat és közvetlen környékét, de messze tájak életébe még nem kapcsolódott bele. A birtokos számára alig több mint tartalék, passzív készlet, amit jóllehet láttak, mégsem tudtak értékesíteni, aktív jövedelmi forrássá átalakítani.7 Ha az erdő a nagybirtok életében még csak kis szerepet játszott, annál szorosabb volt a kapcsolat közte és a jobbágy gazdasága között. A nagybirtokos vára, kastélya kőből, téglából épült, amihez az erdő legfeljebb a téglavetők, mészégetők kemencéjén keresztül nyújtott segítséget, a jobbágyházak azonban ebben a korban szinte kivétel nélkül fából 1 Dr. 40 : 16. 2 Nádasdy lt., gazdasági iratok. 3 Dr. Rationes. 1., 6., 10., 14. és 19. fasc. 4 Dr. 47 : 299. 5 Dr. 40 : 6. 6 Dr. Rationes. 11. ós 13. fasc. 7 Ezt a kérdést fejtegeti a német viszonyokat vizsgálva Endres i. m. 29. 1. 36* \