Századok – 1937
Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575
564 JUHÁSZ LAJOS. [38] készültek.1 Sárvár a Rákóczi kor pusztítása után hosszú ideig éppen azért nem tudott megépülni, mert a földesasszony eltiltotta a visszatérő polgárok elől a Farkas-erdő tölgyeit.2 Fából készült a jobbágy telkén a lakóházon és melléképületeken kívül a legtöbb berendezési tárgy, az eszközök nagy része, rengeteg fát emésztett fel a szabad közlekedést még künn a határban is lépten-nyomon gátló kerítések karója, sövénye.3 Minthogy a fa ekkor a legnélkülönözhetetlenebb termékek közé tartozott, itt-ott a szabad fajzás jogát élvező jobbágyok el is adtak fát idegeneknek, leginkább az uradalmon kívüli szomszédos községek lakóinak, amit azonban az erdő birtokosa az erdőállomány védelme érdekében mindenkor tiltott.4 Szívesen használták fel a jobbágyok a Farkas-erdőt legelőül is, elsősorban azokból a községekből, melyeknek határából legelőre nem sok telt. Jóllehet a Farkaserdő körül fekvő falvak legelőhiány miatt aránylag ritkán panaszkodhattak, mert a rábamenti ártéri legelők bőven álltak rendelkezésükre, mégis előfordult, hogy a jobb legelőt, vagy a legelők bőségét egymás elől féltők közt torzsalkodás támadt s az erdő urának kellett békés egyezségre inteni jobbágyait azzal, hogy ,,nagy a Farkas-erdeje és annyi fű vagyon rajta, hogy mind egyikök, mind másikuk marhája eleget ehetik rajta."5 A jobbágy gazdaságában is éppen olyan fontos volt az erdő makktermése, mint a nagybirtok szempontjából. A kukorica még nem volt e vidéken honos s így könnyen érthető, milyen kárt jelentett a szegény paraszt számára, ha egy-egy évben, amikor makk nem termett, árpán kellett sertést hizlalnia, vagy egyáltalán le kellett mondania a hízóról, mert neki nem volt módja, hogy kor-1 Kőből, téglából épült házat a Josephinische Aufnahme-hoz készült Beschreibung szerint a XVIII. század végén is alig lehet találni. „Valamikor a parasztház mindenestül, egész berendezésével a férfinép keze alól került ki." (A magyarság néprajza. I. Budapest, é. n. 314. 1.) 2 Domanovszky-Emlékkönyv, 291. 1. 3 Legtöbb népi mesterségeinkben a bognár, esztergályos, kádár és asztalos a háztartási és gazdasági tárgyak, eszközök rengeteg faját készítette fából. (A magyarság néprajza, 315. s köv. 1.) A fa jelentőségére a német népi élet és művészet múltjában jó összefoglalás : Die deutsche Volkskunde, hrsg. von A. Spamer (Leipzig, 19352), ahol e részt J. M. Ritz írta. 4 Nádasdy Ferenc 1668-ban egy erdőt oly feltétellel ad a keresztúriaknak, hogy fát pénzért soha el nem adhatnak belőle idegennek. (Nádasdy-lt. Libri inscriptionum. 5.) A Farkas-erdőből a jobbágyok faeladását 1676-ban Eszterházy Mihály, 1717-ben Herbeville Borbála tilalmazza (O. L. Kisfaludy-cs. lt.-a és Dr. 73 : 4.). 6 Nádasdy-lt. Libri inscriptionum. 5.
