Századok – 1937
Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575
562 JUHÁSZ LAJOS. [38] Nádasdy Ferenc 1597-i utasításában korát messze megelőzve az erdőgazdálkodás tulajdonképeni céljára mutatott rá, amikor lelkére kötötte udvarbírájának, hogy „minden épületre és tűzre való fából mennél több költséget, pénzt szerezhessen, azon legyen".1 Az erdőgazdálkodás súlypontja azonban akkoriban még legkevésbbé a fakitermelésen nyugodott. A közlekedés nehézségei miatt a szállítás nagy akadályt jelentett s távolabbi vidékre főként csak olyan fa jutott, ami bár nélkülözhetetlen, a helyszínen nem lehetett megszerezni. így a lékai erdőkből a Nádasdy-birtok legkeletibb uradalmaiba is szállították a fenyődeszkát és zsindelyt.2 Általában Magyarországon ebben a korban a faállomány révén legnagyobbrészt csak a bányák közelében fekvő erdőket hasznosították és a bányaművelés, de különösen a kohók tüzelőanyaggal való ellátása nagy erdőterületeket emésztett fel.3 A bányaerdők mellett a faállomány értékesítése leginkább még a Felvidéknek egyes vízi utakhoz közel eső erdeiből volt lehetséges, minthogy a fa nagyobb távolságra való szállításának ekkor egyetlen eszköze a folyóvíz volt.4 Egyébként mai értelemben vett fakitermelésről még nem beszélhetünk ; elsősorban abból igyekeztek jövedelmet húzni, amit ma mellékhasználatnak tartanak.5 A fa még jóidéig a birtok saját szükségletét elégítette ki, értékesítésére ritkán nyílt lehetőség. Az uradalom fakitermelése teljesen alkalomszerű volt. Ha új épülethez, vagy régi javításához fára volt szükség, az ácsok közvetlenül a munka előtt kimentek az erdőre s kivágták a legmegfelelőbb szálakat. Ugyanígy jártak el a molnárok, az uradalmi pintérek és általában mindenki, kinek mikor kívánta gazdasága.6 A XVII. században a Farkas-erdőben sem haszonfát, sem tűzifát nem termelt ki az uradalom többet, mint amire saját pillanatnyi szükség-1 Tagányi i. m. 270. 1. 2 Dr. Rationes. 11. és 13. fasc. 3 Tomcsányi Gy.: Értekezés a garammenti kincstári erdőkben alkalmazott szállítási rendszerről, történeti visszapillantással az erdészeti szolgálat és kezelés fejlődésére (Besztercebánya, 1894), 7. 1. — Zivuska J. : A besztercebányai m. kir. erdőigazgatóság régi okiratainak tartalomjegyzéke (Besztercebánya, 1906), passim. 4 Bedő A. : Az erdőhasználat fejlődése és jelenlegi állapota a magyar államban. Erdészeti Lapok, 1886, 273. 1. A külföldi hasonló állapotra J. Köstler : Geschichte des Waldes in Altbayern (München, 1934) 55. s köv. 1. 6 V. Schiipfer : Die Bedeutmag des Waldes und der Forstwirtschaft für die Kultur im Wechsel der Zeiten (München, 1928), 4. 1. 6 A gércei tilosban a pintér „hordódongának valamelyik fát szerette, azt vágta le". (Dr. 77 : 94.)
