Századok – 1937

Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575

560 JUHÁSZ LAJOS. [38] Ezt a jelenséget a XVII. század végétől szépen visszatükrözi a Farkas-erdő története is. A XVII. században erdőbirtokosaink körében nagyrészt már túlhaladott volt az a szemlélet, amely erdő és mezőgazdaságilag művelt terület között alig tudva különbséget, az erdőt mindössze tartalékföldnek tekintette, amelynek úgy veszik legjobb hasznát, ha irtják és eke alá fogják. A Nádas -dyak hatalmas birtokában az erdő ekkor már mindenütt külön birtokforma volt, s elég világosan ismerték különös érdekeit és értékeit. Az erdő érdekében történtek a század közepén azok az intézkedések, amelyek a töröktől háborítatlan vidékeken folyó szertelen irtásnak igyekeztek gátat vetni úgy, hogy az irtást a földesúr engedelméhez kötötték. Nádasdy Ferenc 1639-ben a szentivánfai és új falusi közbirtokosokkal kötött egyezségben a rábamenti erdőkben az irtást megtiltja.1 Kövér Gábor prefektus 1662-i instrukciója szerint senki az uraság engedelme nélkül nem irthat s az eddigi irtások pusztánhagyásával új irtást 12 frt büntetés terhe alatt nem kezdhet.2 Erdővédelmi célt akartak szolgálni a fa használatát szabályozó előírások. A faállományban elsősorban az értékesebb, épületre való nyers fát védték, amelyek vágásához előzőleg az uradalom közegeinek engedélyét kellett megszerezni. Nádasdy Pál a kapuvári udvarbíró részére adott 1636-i utasításában megkívánta, hogy az épületfát kérő jobbágynak a tiszttartó erdőőrökkel jelöltessen ki olyan fákat, amelyeket kivághatnak és ne bízza a fák kiválogatását a jobbágyra.3

De talán a legnagyobb gond tárgya a makktermő fa volt, a makkos erdők lettek legkorábban tilosak. Már a XVI. század végén, leszámítva az olyan vidékeket, hol az erdő aránylag nagy területet foglalt el, a jobbágy szabad erdőlésének sok helyen szabtak gátat a tilosok, ahonnan a tiszttartó híre nélkül sem épületre, sem tűzre nem volt szabad fát vágni s hova az állat „csak szaladásképpen" sem juthatott büntetlenül.4 Az erdőgazdálkodónak az erdő érdekében tett első intézkedései éppen ezek a negatív természetű rendelkezések, tilalmak voltak, amelyek ez erdőterület csökkentését, illetve az erdőállomány oktalan pusztítását akarták megakadályozni. E védőjellegű tilalmakon túlmenő, a jövőt építő, átgondolt erdőkezelést a XVII. századi erdőbirtokos még nem ismert. Hiányzott 1 Tagányi K. i. m. I. 435. 1. 2 Nádasdy-lt. Libri inscriptionum. I. 3 Tagányi i. m. I. 416. 1. 4 Hédervári lt. Kéziratok, nr. 121.