Századok – 1937

Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575

[53] A VASMEGYEI F ARK AS-ERDŐ. 559 Egészen külön elbírálás alá esett a makkoltatás. Az uradalom területéről is csak a sárváriak élvezték a szabad makkoltatás kiváltságát, a többi uradalmi jobbágy huszadot, idegenek tizedet fizettek makkoló sertéseik után.1

Az erdő tehát a birtokos nemesek tulajdona lett ; a jobbágy a hajdani közös használatra csupán emlékeztető jogokkal volt kénytelen beérni. Teljesen lezárultak előtte a tilosok, földesúri kegytől függött az épületre való fa használata, a makkoltatáshoz sem volt joga, csak a földesúr állandó jellegű engedelme tette lehetővé számára az erdőnek ezt a hasznát s ezért a birtokos jogát elismerő fél-tizedet kellett fizetnie. Egyedül a legeltetés és tűzifa hordása maradt meg részére a szabad erdőben földesúri korlátozások nélkül. A jobbágy régi jogából megtűrt szokás lett, sőt a szokáson alapuló jogosultság helyébe egyre inkább a földesúri tilalom vagy engedelem lépett, s az engedélyért, ajándék-jellegének kidomborítására és megóvására, ellenszolgáltatást kívántak.2 Ez a XVII. század közepére kialakult állapot hosszabb fejlődés eredménye volt, amely eredetében kétségtelenül még a középkorban gyökerezik. Az erdőbirtoklás és használat terén a leglényegesebb változásokat azonban az újkor eleje hozta. Amikor a nagybirtok mezőgazdasági tevékenységében megindult az allodiumok kialakítása, az erdőkben is kijelöltek egyes tilosokat, melyek azután a jobbágy kizárásával az uradalom egyedüli használatába kerültek.3 A nagybirtok gazdasági érdekei tehát a jobbágy közösségek rovására az erdőben is érvényesültek. Az erdőbirtoklás és használat jogában és formájában beállott ezen eltolódás hatása természetesen kisebb annál, mint ami a mezőgazdaságban történt átalakulás következtében mutatkozott, mert az egész folyamat is lassúbb, minthogy az erdő haszna ekkoriban még csekély és az uradalom szükséglete aránylag könnyen kielégíthető. A fejlődés vonala azonban töretlen maradt. Míg az allodiális gazdálkodás történetében a XVII. század hanyatlást jelent, a majorságok sorvadásához vezet, addig az erdőbirtoklás és haszna a földesúr számára épp ekkor kezd egyre jelentősebb kérdéssé válni. A nagybirtok a mezőgazdasági dekonjunktúra következtében keletkezett jövedelemkiesést máshonnan akarta pótolni és újabb jövedelmek keresése közben a figyelem egyre inkább az erdő felé irányult. 1 O. L. Kincstári It. U. et. С. 37 : 56 és 57. 2 Endres i. m. 98. 1. 3 Tholt J. : A sárvári uradalom majorgazdálkodása а XVIII. század első felében (Budapest, 1934), 9. 1.