Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51

46 SZILÁGYI LORÁND. 1198 : absque alicuius privilegii assertatione et hominum contradictione (tenuit ecclesia). (193.) 1199 : ... episcopus . . . décimas ... sine alicuius contradictione percipiat. (184.) 1201: sine alicuius contradictione. (193.) 1203 : nemine contradicente. (205.) Megjegyzendő, hogy a contradicere szó etájt az oklevelek anathemájába, ill. corroboratiójába is átmegy. 1138-ban még ezt olvassuk : ... contrarius assistere voluerit. . . (64.) 1166 (III. István előbb idézett oklevelében) : Si quis igitur ... in posterum contradicere voluerit . . . 1181 . . . nec sit, qui ei contradicere presumpinat (133). 1192 : . . . aut temerarie contradicere... (152.) 1193 : Unde ne imposterum ... a quoquam . . . valeat contradici... (155.) 1198 : ne quis unquam . . . audeat... contradicer e... (174.) Használata, úgy látszik, franciaországi eredetre vezethető vissza, ahol a század végén nagyon szokásos volt. így pl. a Saint-Geneviève-i apátnak III. Bélához írt levelében : . . . quia bone memorie (!) adolescens Bethleem ... in sancta confessione et fide catholica coram omnibus, absque contradictione seu querela creditorum aut fide iussorun in ecclesia nostra sepultus est. (Migne i. h.) Fülöp Ágost okleveleiben : 1190 : si ille contradixerit. (Delisle, No. 310. és Ap. 499. 1.) 1201 : testes nostras sine contradictione debere producere. U. o. : sine contradictione et omni appellatione. (Delisle, No. 667. és Ap. 502. 1.) 8. A középkori oklevélnek először a külső kerete alakult ki : a protocollum-a és az eschatocollum-a. Ez az oka annak, hogy a Gesta szövegében is több elemet találunk az oklevél bevezető és befejező formuláiból, mint magából a contextusból. Különösen sokat mondanak az eschatocollum részei. S ezzel eljutottunk ahhoz a nagyjelentőségű formulához, melyet az Ánonymus-irodalom legelőször ismert fel s tulajdonképen mint egyedülit ismert, s ez : a vérszerződés szövegébe beolvasztott anathema-részlet. Quintus status iuramenti sic fuit : ut s i q u i s de posteris ducis Almi et aliarum personarum principalium iuramenti statuta ipsorum infringere voluerit, anathemati subiaceat in perpetuum. (41, 7—10.)